Azt hiszem, sokan vagyunk úgy, hogy három hivatást, foglalkozást tartunk egy kicsit többnek, másnak, mint az összes egyéb munkaterületet. Az orvosit, a tanárit és a papit. Talán mert a legközvetlenebbül szolgál minket, segít, vigasztal, erőt ad. Az orvosok a testi fájdalmakat gyógyítják, enyhítik, a tanárok, a jó tanárok, a gyermekek és a fiatalok szellemi – lelki fejlődését segítik elő, szerepük meghatározó. A papi-szerzetesi hivatás még e kettőtől is eltér, mert hisszük és feltételezzük: itt általánosan a transzcendens, isteni hívás játszik kulcsszerepet a döntésben. Mindháromnál nagyon fontos a készség és tehetség, a rátermettség tudata és az ennek megfelelő elszántság, de a papi szolgálat választása alapvetően a lélekben, a Lélek által dől el. Egyértelmű és elég erős-e a hívás? Erre aztán lehet igent mondani vagy kivárni, esetleg elzárkózni.
Örömmel adunk hírt arról, hogy a mi Veszprémi Egyházmegyénkben a közelmúltban négy fiatal kispap pappá szentelérése került sor. Közülük ketten, Fuchs Tibor és Paál Sándor Ede november 13-án, szombaton kora este mutattak be szentmisét a kenesei katolikus templomban. Két tiszta tekintetű, mosolygós fiatalember, akik egy életre kötelezték el magukat. Nincs ilyen vagy olyan, aztán majd amolyan szakirány, mint sokaknál eddig. Keressük önmagunkat, esetleg harmincon túl is…?! A szülők fizetik, követelmény alig, jogunk meg van hozzá, mint sok máshoz, aztán meg lesz valahogy. Célok, feladatok, felelősség a családban és a közéletben? Ugyan!
Ede és Tibor atya döntése évekkel korábban megszületett, és egy életre szól. Meghallották a hívó szót, és igent mondtak. Újmiséjükön ismét megtelt a kenesei templom, az alkalomhoz illően. Együtt, teljes összhangban zajlott a szertartás, a szentbeszédben pedig hangsúlyt kapott a világban folyamatos keresztényüldözés. Katolikusok ezrei halnak meg évente. Muszlimok üldözik a keresztényeket – mondta Ede atya. Még belegondolni is borzasztó. A két frissen felszentelt pap tudja, mit vállalt, őket is Jézus szava inti könyörtelen realitásra: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
A szentmisét újmisés áldás követte. Időt, fáradságot nem tekintve osztották a hívőknek személyesen az áldást és emlékként a kis szentképet. Lélekemelő volt. Ők ketten pedig mindvégig figyelemmel követték Pál atya eligazítását: ezt a szentmisét olyan lélekkel, úgy tartsátok, mintha az első lenne. Aztán hozzátette: mintha az utolsó lenne. Végül: mintha az egyetlen lenne. Így is történt, méltósággal és derűsen.
A szentmisét agapé követte, a jelenlévő hívek teljes körének meghívásával. Hidegtálakkal, bő választékban süteményekkel, jó hangulatú beszélgetésekkel.
Tibor atya Ajkán, Ede atya pedig Balatonalmádiban kezdte meg nemes szolgálatát. A Jóisten adjon nekik lelki-szellemi-testi erőt! Kívánjuk, hogy szolgálják Istent egy életen át, és legyenek jó pásztorai a rájuk bízott katolikus közösségeknek.
Nagy szükség van rájuk!
T. Gy.
Balatonkenesei Hírlap XXVIII. évfolyam 12. szám
