Nemrégiben megtartott közgyűlésén Nyemcsok Györgynét választotta elnökévé a Balatonkenesei Polgárőr Egyesület. Vele beszélgettünk.
– Gabi, te lettél a Polgárőrség vezetője Kenesén. Hogy ért a felkérés és hogy látod a szervezet helyzetét most, hogy átvetted?
– Mindenkit váratlanul ért a hír, amikor Ritter József most leköszönt elnök bejelentette a lemondását és azt, hogy kilép a polgárőrség kötelékéből. Az első reakció mindenki részéről a döbbenet volt. Utána gondolkodni kezdtünk, ki legyen az utódja. Néhány hétig csak az ötletelések mentek. Aztán szűkült a kör, egyre inkább felém mutattak a nyilak. Ritter Józsi még elnökként elkezdte rám testálni a feladatokat, lelkileg készített rá, hogy át kell vennem a stafétabotot. Aztán jött a választás, amelyen 9-3 arányban engem választottak vezetővé.
– Gratulálunk! Egy zömében férfiakkal teli pályán ez egyáltalán nem kis szó.
– Köszönöm! Azért annyira nem különleges és furcsa, mert az almádi járás vezetőjeként tizenegy polgárőr egyesület tartozik hozzám, férfiak a beosztottjaim. Igaz, az teljesen más jellegű feladat. Emellett a megyei polgárőrszövetség titkáraként szintén nagyrészt férfiakkal kell együtt dolgoznom. Tízen vagyunk a megyében járási koordinátorok, köztük ketten nők, a többiek férfiak. – De a munkahelyemen is hasonlóan alakulnak az arányok.
– Hol dolgozol? Mit csinálsz, amikor nem polgárőr vagy?
– Veszprémben dolgozom, a rendőrségen, a Tevékenységirányítási Központban. Ott velem együtt egyébként négy nő van a harminckét főből, a többi mind férfi. Tehát hozzá vagyok szokva.
– Mióta vagy polgárőr?
– 2003-ban léptem be.
– Akkor a helyi vezetővé választásod a tizenötödik évfordulóra szóló ajándék. És Kenesén te vagy az első női polgárőrvezető.
– Mondhatjuk, hogy most a saját magam beosztottja lettem.
– Így meg tudod magaddal kétszemközt beszélni a feladatokat! – Mikor lettél járási vezető?
– 2010-ben. Akkor Kenese még külön régió volt, hat egyesület tartozott hozzám. Rá egy évre, 2011-ben pedig én lettem Az év polgárőre. 2014-ben lettem megyei titkár, 2015-től vagyok az almádi járás vezetője, amely tizenegy egyesületet foglal magában.
– Mi vonzott ahhoz, hogy polgárőr légy?
– Már a rendőrségen dolgoztam, a jelenlegi munkakörömben, amit akkor még ügyeletnek hívtak. Oda futnak be a segélykérő hívások. Tizennyolc éve dolgozom ott, megszoktam, hogy az a dolgom: ha van valami probléma, az állampolgár telefonál, arra reagálni, intézkedni kell, és rendbehozni azt, ami nem működik.
– A Polgárőrség ugyanerről szól, nem?
– De, ennek a tevékenységnek a kistestvére.
– Úgy gondolom, rendezett szervezetet vettél át. Mit tervezel? Ugyanígy folytatod, vagy lesznek változások?
– Különösen nagy változásokat nem tervezek, mert az eddigiekben jól működtünk – remélem, ezután is így fogunk. Amit kicsit másképpen kezelek, az nyilvánvalóan abból fakad, hogy nő vagyok, rugalmasabban próbálom kezelni mind a feladatokat, mind pedig a kollégákat. Nem vagyok az az utasítgatós fajta, inkább kétszer kérek. Járási polgárőrvezetőként nálam ez a módszer vált be. – Minden hónapban máshol van járási értekezletünk, holnap éppen Küngösön fogunk találkozni. Amikor nálunk van a találkozó – megyei vezetők jönnek ellenőrizni, vagy én hívok vendégeket, netán a rendőrségtől érkeznek külső megfigyelők –, mindig azzal mennek el, hogy nálunk milyen jó a hangulat az értekezleteken. A fiúk úgy vannak egymással, mint a testvérek: összejárnak, segítenek egymás településein a szolgálatban – persze, hogy jó a hangulat. Igazából egy-egy ilyen megbeszélésen nem túl sok a feladatom, mert mindenki tudja a dolgát. Olyan az egész, mint egy nagy család. A hangulat megteremtéséhez a nőknek valószínűleg jobb az érzékük. A női vezetők toleránsabbak és rugalmasabbak, mint a férfiak. Kedvességgel szerintem hamarabb célt lehet érni. Három fiam és egy lányom van, ez közvetlen tapasztalat.
– Az előképzés és az edzés megvan…
Az eddigi kitüntetések
– Amiben mindenképpen szeretnék előrelépni, az a létszámbővítés. Amikor 2003-ban beléptem az egyesületbe, negyven-valahányan voltunk. Tagságunk sajnos nagyon megcsappant, jelenleg tizenkilencen vagyunk. Legfőbb célkitűzésem: toborozni, toborozni, hogy minél többen legyünk. Főleg nyáron, amikor több helyszínen jelen kellene lennünk, nem tudjuk rendesen megszervezni a szolgálatot, mert nem vagyunk elegen. Nem mindegy, hogy például egy egész napos rendezvényen valakinek három órát kell dolgoznia, vagy hatot. Gyakran előfordul, hogy rendezvényeken rendőrök nincsenek jelen, csak polgárőrök. A rendőröknek is nagyon sok a feladatuk, és hozzá nagyon kevesen vannak. – A hamarosan megrendezésre kerülő Balaton Fesztiválon szívesen venném, ha a járás többi polgárőr egyesületének tagsága besegítene nekünk. Úgyis átjönnek a koncertekre, kocsival jönnek, tehát alkoholt nem fogyaszthatnak, hát jöjjenek akkor a sárga polgárőr-mellényükben!
– Szerinted mi az oka, hogy ennyire megcsappant a létszám?
– Egyrészt az érdektelenség. Akiket a polgárőri tevékenység érdekelt, megöregedtek, közülük sokan sajnos meghaltak. Tavaly három társunkat veszítettük el. A mostani fiatalokat nehéz rávenni a feladatra. Úgy veszem észre, az emberek sokkal hamarabb háborognak, mintsem megpróbáljanak tenni valamit. Van lehetőség, be lehet lépni például a polgárőr egyesületbe. Amikor egy beszélgetésben valakinek ezt mondom, jön vissza a kérdés: „És mit fizettek? Mert én ingyen ugyan el nem megyek…” Aki nem érzi szükségét, hogy a lakókörnyezetében rend legyen, azt nem lehet rávenni a csatlakozásra. Ami kötelező, az havi kétszer két óra szolgálat. Úgy gondolom, ez vállalható.
– Konkrét lépésként mit teszel a taglétszám bővítése érdekében?
– Tervem, hogy minél több ifjú polgárőrt szervezzünk be. Ők, ha a betöltik a tizennyolcadik évüket, felnőtt polgárőrként folytathatnák a tevékenységüket. Hamarosan elindítjuk az „Egy iskola – egy polgárőr” akciót. Ennek lényege, hogy minden településen legyen egy tagtársunk, aki eljár az iskolába kisebb előadásokat tartani. Kenesén Barta József lesz az iskola polgárőre – ő az, aki minden reggel ott áll az iskolánál, hogy a gyerekek biztonságos érkezését felügyelje. Ismerik, szeretik a gyerekek. Régebben volt Kenesén polgárőr osztály is az iskolában. A három nagyobbik gyerekem, Zita, Dávid és Ádám oda járt – ők előbb csatlakoztak a szervezethez, mint én. Szeretném ezt feleleveníteni. Az ifjú polgárőröknek is ugyanúgy havi kétszer két órát kell teljesíteniük: szórólapot osztogatnak, a felnőttekkel járnak szolgálatba. A gyerekek ezt nagyon szokták szeretni. Ha most tíz gyereket érdekel, és közülük majd három felnőtt polgárőrként is visszatér, már nyert ügyünk van. A gyerekeket inkább meg lehet fogni, mint a felnőtteket.
– Nem sok a feladatod? Bírod? Úgy látom, a munka mennyisége különösebben nem hat meg…
– Sokszor megkapom: miért jó az nekem, hogy ennyit vállalok? Erre azt szoktam válaszolni: ha rendezvényre megyek, legalább ingyen van a pogácsa… Viccet félretéve, mindegyik terület egy kicsit más, még ha össze is tartoznak. Megyei titkárként ott van a rendőrség épületében az iroda. Az ott dolgozó nők munkáját kell segítenem – ez leginkább adminisztráció és szervezés. Járási vezetőként össze kell fognom a tizenegy egyesületet, állandó kapcsolatban lennem az elnökökkel; a megyétől érkező munkát ki kell osztanom, aztán számonkérnem, s azt összesíteni. Feladatmeghatározás, végrehajtás, ellenőrzés, továbbítás. Helyi elnökként teljesen más feladataim vannak. Amit járási vezetőként ki szoktam osztani az elnököknek, azt most magamnak is kiosztom. Korábban ezért volt érdekes szituáció Ritter Józsi és az én kapcsolatom: járási vezetőként én voltam az ő főnöke, helyi elnökként ő volt az én főnököm. Az adott munkát, például a rendezvények biztosítását, a szolgálat szervezését most nekem kell megszerveznem és koordinálnom. Ez már nem csak a papírmunkáról szól. Ezek mellett országos beosztásaim is vannak, megyei OPSZ-küldött vagyok. – Mindezektől függetlenül vasárnaponként továbbra is ugyanúgy járok szolgálatba.
– Polgárőri munkádat már több díjjal jutalmazták. Mint említetted, 2011-ben te lettél Az év polgárőre, de más kitüntetéseid is vannak.
– Szent László-emlékplakettet, Sárkányölő Szent György-plakettet kaptam, ezüst érdemkeresztem van.
– Ezekhez is gratulálunk, a további munkádhoz pedig sok sikert és kitartást kívánunk!
– nk –
