A városunk határában lévő Gulya-kút adott otthont a 2018. július 19-21-i hosszú hétvégén megrendezett hagyományőrző lovas edzőtábornak. A rendezvényt Filó Gergő, a siófoki Onogur Hagyományőrző Egyesület alelnöke, az Onogur Lovasság vezetője szervezte meg. Elmondta, hogy a különböző fesztiválok, hagyományőrző rendezvények alkalmával, a hasonló háttérrel rendelkező lovasság sajnos csak futólag találkozik egymással. Ebből született meg az ötlet, hogy egy kötetlenebb esemény alkalmával legyen lehetőségük a korabeli lovas harcászat hagyományának ápolására, valamint az egymással való gyakorlatozások alkalmával a technikai tudás elmélyítésére, tökéletesítésére.
Meghívására az Onogur Lovasságon kívül két másik lovascsapat utazott Balatonkenesére, a kiskunmajsai Anda Lovas Sport Egyesület és a kunszentmiklósi Iloncsuk Szabadcsapat. Az Iloncsuk Szabadcsapat a kun hagyományok, az Anda Lovas Sport Egyesület az avar időszak harcászatának megőrzését tűzte ki célul, Az Onogur Lovasság pedig az Árpád-kori magyar lovas fegyverviselést képviseli. Gergő elmondta, hogy bár három időszakról van szó, a fegyvereik, technikájuk hasonlóak, ezért a közös edzés is könnyen megvalósítható. A három hagyományőrző együttes így tizenkét lóval, gyalogosokkal, azaz közel ötven fővel kezdte meg a táborozást.
A szállásnak és a vendéglátásnak Gergő tanyája adott otthont. Mindegyik csapat saját táborképpel rendelkezett, hozták magukkal a jurtákat, árnyékolókat, így egy igazi korabeli táborképet alakítottak ki.
A X. századi harcászat gyakorlására a kora délelőtti és a késő délutáni időpontok adtak lehetőséget. Gergő elmondta, hogy ilyenkor bizony előkerültek a pajzsok, szablyák, íjak, lándzsák és a fokosok is. Előre kiépített pályákon gyakorolták a fegyverhasználatot.
Kiemelte azonban, hogy nekik legfontosabb fegyverük a ló. Lovaik eurázsiai, közel-keleti keverék lovak (hucul, tarpán, arab, konyik). Ezek a lovak alacsonyabbak, mint a mai lovassportban használt fajták. Az Árpád-korban a magyarság a kistermetű lófajtákat részesítette előnyben, stabil idegrendszerük, nagyobb tűrőképességük miatt.
Ahogy őseink, ők is a legnagyobb energiát a lovak képzésébe fektetik. Fontos, hogy minden kényszerítő eszköz nélkül, csupán testsúlyáthelyezéssel, érintéssel, valamint hangjelzéssel tudják irányítani őket. Ezáltal olyan kapocs alakul ki ló és lovasa között, mely nemcsak napjainkban, hanem eleink idejében is lenyűgözte a külső szemlélőt. Ma a különböző rendezvényeken megjelentek esnek ámulatba a fegyelmezettségen, de régen természetesen más okokból volt fontos. A csatákban elengedhetetlen volt ez a fajta katonai rend, hogy a több száz lovas hatékonyan tudjon együttműködni.
Az edzőtábor kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy ne csak a különböző csapatok gyakorlatozzanak az otthon a megszokott módon, hanem egymással is legyen lehetőségük erre. Bár Gergő elmondása szerint, ha mindenki a megfelelő módon tud bánni a saját lovával, akkor már a nehezén túl is vannak. Természetesen nagyfokú koncentráció kell, hogy a karjelzésekre mindenki megfelelően reagáljon.
Végezetül mesélt arról, hogy a kezdeményezésnek nagy sikere volt, jól érezték magukat, és természetesen legfőbb céljuk, a fegyverhasználat elmélyítése is sikerült. A jövőben szintén szeretné majd összehívni a lovascsapatokat, és az edzőtábort hagyománnyá emelni Balatonkenesén.
Szabó Tamás
Fotók: Suplicz Anna
