Gulyás Gergő, városunk egyik legkiemelkedőbb sportolója idén ünnepli 30. születésnapját.
Huszonhárom év versenyzés után úgy döntött, abbahagyja az aktív versenyzést.
Ennek apropóján beszélgettem vele és édesanyjával, Zsuzsával, a búcsú okairól és az eddig elért eredményeiről.
Gergő több ízben is magára ölthette a címeres mezt, mivel több nemzetközi megmérettetésen is képviselte hazánk színeit. Szerepelt két olimpián, három Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon. A Magyar Speciális Olimpiai Szövetség által szervezett országos bajnokságokon közel négyszáz arany, ezüst, és bronzérmet szerzett. Ezért úgy érzi, elért már mindent, túl van minden megmérettetésen, így átadja helyét az „ifjúságnak”.
Természetesen a sportot nem hagyja abba, de a megfeszített tempójú felkészülési időszakokat, melyek rengeteg edzéssel járnak, úgy érzi éppen ideje, hogy felváltsa az önfeledt úszás élménye.
Gergő pályafutását 7 évesen kezdte. Alig egy hónapos edzés után már – az Ajkán megrendezett magyar bajnokságon – a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
A Szivárvány SE színeiben versenyzett. Edzője Fila István volt 2010-ig. Utána egyedüli személyi edzője édesanyja lett, aki egészen a mai napig szervezte és felügyelte felkészülését.
Gergő kitartását és az úszás iránti szeretetét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy azokon a versenyeken, ahol rajthoz állt, mindig dobogón végzett.
Ennek fényes bizonyítéka, hogy nappalijuk falát érmek, trófeák és emlékplakettek sokasága díszíti.
Kérdésemre, hogy számára melyek voltak a legemlékezetesebb versenyei, amelyekre a legszívesebben emlékezik vissza, Gergő a következőket emelte ki:
- 1998-ban a hajdúszoboszlói Európa-bajnokság, ahol 3. és 5. helyezést ért el.
- 2000-ben az Angliában megrendezésre kerülő világbajnokság, ahol 3 bronzérmet szerzett.
- 2004-ben a Belgiumban lebonyolított Európa-bajnokság, ahol egy ezüst- és egy bronzérem tulajdonosa lett.
- A 2006-os római Európa-bajnokság, ahol egy 3. helyezést, egy 4. helyezést, illetve egy 7. helyezést ért el.
- A 2007-es kínai, sanghaji olimpia, ahonnan egy ezüst- és egy bronzéremmel, valamint egy ötödik helyezéssel tért haza. Ez a megmérettetés azért is emlékezetes marad számára, mivel a nyári világjátékokról való hazaérkezésük után az akkori önkormányzati és területfejlesztési miniszter is fogadta a magyar válogatottat.
- 2011-ben Görögországban, Athénban megrendezett Olimpiai Játékok, ahol kétszeres olimpiai bajnoki cím, illetve egy bronzérem boldog tulajdonosa lett.
- 2002-2003-ban vehette át Veszprém megye legjobb tanulója és legjobb sportolója díját.
- 2007-ben megkapta Veszprém város kitüntetését, és Balatonkenese Polgármesterének elismerő oklevelét.
- Ugyanebben az évben Veszprém megye legjobb sportolója címét is magáénak tudhatta.
- 2007-ben a Sanghaji Speciális Olimpiai Játékokon elért kiváló sportteljesítményéért az önkormányzati és területfejlesztési miniszter elismerő oklevelét vehette át.
- 2009-ben és 2011-ben is Veszprém megye legjobb sportolója címével büszkélkedhetett.
- 2011-ben Megyei Elismerő Oklevéllel, valamint Balatonkenese Város Díszoklevelével jutalmazták.
- 2012-ben Veszprém megyében Az év férfi sportolójának választották.
Hosszú és eredményes pályafutása elismerésekben is bővelkedett. Elmondása alapján ezek a díjak kellőképpen motiválták és újabb erőt adtak, hogy a továbbiakban is sikeresen versenyezzen.
Aktív pályafutása során Gergő felnézett Gyurta Dánielre és Kis Gergőre, de az igazi példaképe mindig is Cseh László volt. Velük volt szerencséje személyesen is találkozni.
Nagy tisztelettel és elismeréssel beszélt a női úszók közül Hosszú Katinkáról, Kapás Boglárkáról, Kovács Ágiról, Verrasztó Evelinről és természetesen a mindenkori nagy kedvencéről, Egerszegi Krisztináról.
Ahogy ültem és néztem a Gergő háta mögött lévő érmek, trófeák és elismerések sokaságát, elgondolkoztam azon, hogy ezek az eredmények mennyi kitartást, felkészülést és áldozatvállalást igényeltek.
A hátterében mindig ott állt édesanyja, Zsuzsa, aki folyamatosan biztatta, segítette, az utolsó aktív sportolói éveiben pedig egyszemélyes edzőként készítette fel. Ügyelt az edzésterveire, a motivációjára és a koncentrációja fenntartására.
Gergő mindezen bizalmat és odaadást az eredményeivel viszonozta, mert mindig a tőle telhető maximumot hozta ki magából a versenyein.
Szülővárosa és édesanyja iránti szeretetét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy utolsó kérdésemre, hogy mit érzett, mire gondolt, amikor kétszeres olimpiai bajnokként a dobogó legfelső fokán állva neki szólt a magyar himnusz, fátyolos szemekkel azt mondta:
„Sírtam, és miért? Mert a hazámra gondoltam, az otthonomra, Kenesére és az édesanyámra!”
Ezek azok a mondatok, melyek után én is elérzékenyülök. Felröppennek előttem azok a pillanatok, amint a településen sétálva megállítják őt az emberek, és csak annyit kérdeznek tőle: „Hogy vagy, bajnokom?”
Gergő! 7 éves korod óta követem páratlan sportolói pályafutásod. Példaértékű az a rengeteg dicsőség és elismerés, amit városunknak hoztál az eltelt huszonhárom év alatt. Azt hiszem, méltán és büszkén mondhatom, hogy számomra is Te vagy Balatonkenese igazi bajnoka.
Szabó Tamás
XXIX .Évfolyam 8. szám
