Nyikos János: Porcica utca
Tudják, hol van a Porcica utca? Nem, nem Kenesén, bár a-
kár itt is lehetne. Viszont kötődik hozzánk, mégpedig szerző-
jén, Nyikos Jánoson keresztül, aki kenesei.
Bizony, újabb kenesei könyvet köszönthetünk, ezúttal egy nem mindennapi verseskötet „személyében”. Afféle gyermekverses album, mondja az alcím. A Porcica utca gyerekeknek íródott – de legalább annyira szüleiknek, nagyszüleiknek is. Mindenkinek, aki felkapja a fejét e sorokra:
„Bóbita, Bóbita fázik,
fel libabőrösen ébred –
két csiga ment tüzelőért,
vissza tavaszra sem érnek.”
Irodalmunkban nagy hagyománya van a gyermekeknek és ifjúságnak szánt műveknek. Része nemzeti irodalmunknak, s esztétikai értékén túl pedagógiai célokat is szolgál: nyelvi szépségével, ritmikusságával, sajátos világábrázolásával fejleszti a gyereket. S nem csupán ennyi, hiszen számtalan más területhez kapcsolódik: énekhez, zenéhez, vizuális ábrázoláshoz.
Milyen a jó ifjúsági irodalom? Olyan, mint Nyikos János és Nikolausz Krisztián könyve: jó kézbe venni, belelapozni, olvasni; rácsodálkozni szép és vicces nyelvi bravúrjaira, üdvözölni benne az ismerőst. Jó gyerekverset írni nem könnyű: akkor jó, ha már nem is az. Ha túlmutat mindazon a játékosságon, mondanivalón, ami miatt íródott. Felnőttnek is élmény, a maradandó fajtából.
A gyermekirodalom folyton gazdagodik: van, hogy felnőtteknek írott műből lesz a gyerekek kedvence, s van, hogy egy gyermekirodalmi alkotás emelkedik az egyetemes irodalmi kánonba. A XX. század második felében több magyar szerző megszenvedte a politikai változásokat: műveik nem jelenhettek meg, kapcsolatukat az irodalommal gyermekverseiken keresztül tartották. Ilyen volt Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, de Zelk Zoltán, Kormos István is.
Weöres Sándor hatását nem lehet nem észrevenni: a kötet ránézésre a sok kiadást megélt Bóbita ikertestvére. S ahogy Nyikos János versei odaállhatnak Weöres-éi mellé, úgy Nikolausz Krisztián illusztrációi sem maradnak el Hincz Gyuláé mögött.
Belépve a Porcica utcába, itt van mindjárt Macska Tamás, akinek két története keretbe fogja a kötetet. Gondolnák, hogy Macska Tamás mosodát avat, s ott dolgozik évtizedeken át? Egészen addig, míg ki nem ég: „Nincs a modernkori koszban anyag már” – állapítja meg rezignáltan, s eladja a boltot, hogy nyugalomba vonuljon. Nem ő az egyetlen elégedetlen dolgozó: „fuvarosként ügyködik” az Állhatatos hagyományőrző, ki magáról így vall:
„Fuvarosként ügyködöm,
Pali bá’ a főnököm.
Hencidától Boncidáig
hurcibálom taligáit.”
Egy könyvről sokat elmond, aki ajánlja. Nem pusztán a szavaival, hanem a szavai között. Lovász Andrea gyerekirodalom-kutató, kritikus: „Nyikos János verseskötete csupa játék – és csupa lehetőség. A Porcica utca szereplői vannak annyira taplraesettek (mint Macska Tamás) és annyira kedvesen bölcsek, vagy éppen viccesen rezignáltak, hogy nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szórakoztató legyen. Hogy van-e tanulság? Kell-e tanulság? Ők mi vagyunk.”
Csukás István: „Derűs és játékos tehetséggel megírt derűs és játékos versek, mi is derűsek és játékosak leszünk, ha elolvassuk őket. Azt is örömmel mondom, hogy mindenkinek szólnak, nemcsak gyerekeknek, hanem a gyermeklelkű felnőtteknek is. Érett és fölényes mesterségbeli tudással ír s elbűvöl a magyar nyelv varázsos szavaival.”
Nagy szeretettel várjuk a folytatást.
Nyikos János: Porcica utca. Budapest, 2018
– nk –
Nyikos János (1975)
Írással kapcsolatos ismereteimet az ember legfogékonyabb időszakának mondott ifjonti korban elfogyasztott tonnányi könyvből merítettem, releváns hivatalos képzettségem nincs.
Mindeddig a dokumentálásra való bármiféle hajlamtól mentesen és csak elvétve foglalkoztam a versírással, így most e kötettel volnék e téren büszke elsőbálozó.
Életem során eddig ötvösként munkálkodtam a leghosszabb ideig, jelenleg pedig egy méréstechnikai kutató, automatizáló cég gyártási adminisztrációján dolgozom.
Mindent összevetve nagyjából tisztában vagyok azzal, honnan jöttem, igyekszem tisztán látni, hol is vagyok – s egészen biztos vagyok abban, hova is tartok: megyek nógatni a fiamat, hogy most már tényleg neki kellene állnia annak a Családi körnek, hétfőig legalább 5 versszak…
Nikolausz Krisztián (1975)
A Képzőművészeti Egyetem kép-grafika szakán végeztem. Azóta nem csak művelem, de tanítom is a grafikát. Legszívesebben versekhez, mesékhez készítek illusztrációkat. 2010-ben jelent meg munkáimmal a Mátyás király Palotán című kötet, s szerzőként jegyzem a mesterem, Mészáros Imre grafikusművész munkásságát bemutató, Löszmélykút-kultúra című monográfiát.
