Szent Ferenc Franco Zeffirelli filmjében
Gyakran lehet hallani idős emberektől, hogy bizony ők legjobban az őszi időt kedvelik, mert akkorra már megnyugszik a természet, nagyon kellemes az idő, a táj érett színeit pasztell patinával vonják be a nap sugarai, sok a gyümölcs és mintha az emberek is barátságosabbak lennének egymáshoz.
Talán nem véletlen ama történelmi tény, hogy e hónapban, 1226. október 3-án érett be – sok más kiválóság társaságában – egy csodálatos személyiség, akit azóta Assisi Szent Ferencnek hív a világ. Mindössze 44 évet élt, és eme rövid élet nagyobbik részét a világ szemében kimondhatatlan szegénységben, az ő megfogalmazásában azonban „evangéliumi szegénységben”, a Szegénység Úrnő szolgálatában élte, ami a világ szegényeinek, leprásainak és kitaszít ottainak szolgálatát jelentette; és mindezt micsoda magával ragadó derűvel, boldog örömmel és teljes ragaszkodásból életformaként élte meg. Nyomában béke és jóság termett, és követők sokezres tömege sereglett mind a mai napig, itt Magyarországon is.
Az olasz nemzet Primo Italiano-nak, az Első Olasznak titulálja, s hogy ez nemcsak egy felületes kifejezés a számukra, azt jól kifejezte Szent Ferenc születésének 800. évfordulójának megünneplése 1982-ben. A nagy jubileumra egy egész éves programmal készültek. Elzarándokolt Assisibe Alessandro Pertini köztársasági elnök és az egész olasz kormány, és természetesen a zarándokok végeláthatatlan sora, a világ minden részéből, a sajtó, a rádióállomások és a TV társaságok élénk érdeklődésének kíséretében. – Ez a tapasztalat „megállítja” az embert, s gondolkodóba ejti, majd fölteszi a kérdést: Mi lehet ennek a nyolcszáz éven át napjainkig elhúzódó varázslatnak a titka? Miért van az, hogy a világ jól szervezett és gazdag karitatív intézményei és szociális hálói nem képesek annyi embert reményteljessé és boldoggá tenni, mint ő, akinek még annyi tulajdona sem volt, mint a rajta lévő elnyűtt csuha? – Nagy hiba lenne a válasz megfogalmazására nekünk, magunknak vállalkoznunk. Hallgassuk inkább Szent Ferencet, s közben gondoljunk arra, hogy milyen súlyos testi szenvedések közepette szól hozzánk: 1224-ben kezein és lábain meg a szíve táján megjelentek a stigmák. Ezek ugyanolyan sebek voltak, amilyeneket Jézus a kereszten szenvedett el. Közben fájdalmas szenvedések kíséretében megvakult, de a belső fény és a lélek ereje sugárzik belőle:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
és minden áldás.
Mindez egyedül téged illet, Fölség,
és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott lény, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen Urunk-bátyánk a Nap,
aki a nappalt adja és ránk deríti a te világosságod.
És szép ő, és sugárzó nagy ragyogással ékes:
a te képed, Fölséges.
Áldott lény, Uram, Hold-nénénkért
és minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek.
Áldott légy, Uram, Szél-öcsénkért,
levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden te alkotásod.
Áldott légy, Uram, Víz-húgunkért,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága tiszta és alázatos.
Áldott légy, Uram, Tűz-bátyánkért.
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
ki minket hord és enni ad,
és mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
Áldott légy, Uram, minden emberért,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi Halálért, mi testvérünkért,
akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
De boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
és mondjatok hálát neki,
és nagy alázatossággal szolgáljátok.
(Naphimnusz)
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek ott, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek ott, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem
nem arra, hogy megvigasztaljanak,
hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek,
hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra hogy szeressenek,
hanem arra, hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre. Amen.
A lélek az ami éltet… – elgondolkodtató bölcsesség, nemcsak októberben.
Dr. Balázs Pál
