Mindenki karácsonya – 2024

Karácsonyi fények, ünnepi műsor a református templomban, szeretetvendégség, melyért a vendéglátók idén is nagyon sokat tettek. (A horgászegyesület tagjai például nem csupán megfőzték az ünnepi halászlét, hanem előtte még ki is fogták és megtisztították a nem kevés alapanyagot.) Baráti beszélgetések jó ételek és forralt bor (avagy tea) mellett – ez a Mindenki karácsonya, Balatonkenese év végi ünnepe, melyre, mint minden esztendőben, 2024-ben is sokan gyűltek össze.

 

Az idei advent eltért számomra a megszokottól – mondta karácsonyt köszöntő beszédében Ambrus Gábor polgármester. – Az elmúlt években ez nyugodt időszak volt, amikor adódott alkalom csak úgy hátradőlni, esténként beszélgetni, a gyerekekkel közösen imádkozni. Az idén nem jutottam el hajnali misére. Pedig milyen sokan szoktunk nosztalgiázni, a „csikorgó hóval a talpunk alatt” kezdődő elbeszélésekkel, nagy csenddel és a hajnali sötétséggel. Csend, sötétség, várakozás, áhítat…?

Egyik legkedvesebb adventi emlékem Pannonhalmához kötődik, ahol két osztálytársammal rendszeresen ministráltunk a szerzetesek hajnali miséjén. Én voltam a felelős a többiek ébresztéséért. Egyik alkalommal csörgött az óra. Felkeltem, felébresztettem őket, majd elindultunk álmosan a csendes, sötét folyosókon a bazilikába.

Beléptünk. Talán ha két lámpa világított. Bementünk a sekrestye jéghideg pincéjébe, felvettük a ministráns-ruhát, majd ránéztünk a faliórára, és akkor láttuk, hogy éjjel három óra van. A többiek kicsit zúgolódtak a korai ébresztésért, majd visszamentek a kollégiumba, hogy még két órát alhassanak.

Elpakoltam a ministránsruhákat, mintha én is indulnék vissza, de a hosszú lépcsősor előtt térdet hajtva hirtelen rám tört, hogy most teljes csendben, éppen hogy pislákoló fények mellett egyedül lehetek a bazilikában. Jó volt megállni, jó volt dideregve hallgatni a csendet, és érezni, hogy velem van. És akkor és ott csak Ő van velem.

Azóta is, bármikor mentem hajnali misére, örültem a csendnek és a sötétnek. Vajon legközelebb is így fogom megélni? Örülni fogok neki, ha csak ketten leszünk egy pillanatra vagy többre az adventben? Meg tudok-e állni, észre tudom-e venni azt a percet? – Persze jó együtt lenni, beszélgetve készülődni a családdal, barátokkal, Önökkel, kedves keneseiek. A gyertyagyújtásokkor, a népdalkörrel, a nyugdíjasklubbal, vagy az iskolai karácsonyon hallgatni a gyermeksereg énekét. Jó lenne ilyenkor kevesebbet foglalkozni hivatali ügyekkel.

„…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben”

– írja Juhász Gyula. Örüljünk annak, hogy a negyedik adventi gyertya meggyújtására készülve ilyen sokan együtt lehetünk az idei Mindenki Karácsonyán. Igazi kenesei ünnep ez, szép hagyomány. Amikor mindenki csak barátként van jelen, és örömmel koccint forralt borával. Ezzel leszünk hát jobbak most, decemberben. Tudom, milyen jóleső készülődés ez sokak számára. Milyen jó részt venni benne közösségként, civilként, magán-emberként.  Ez a készülődés már talán hasonlít egy igazi adventi készülődésre, ahol azért tesznek sokan, hogy mosolygós arcokat lássanak, közös élményeket gyűjtsenek.

Elrepült ez az advent. Már csak három nap van szent-estéig, s bizonyára sok feladat vár még ránk, de ma estére felejtsük el ezeket egy kis időre! Legyen köztünk békesség, beszélgessünk és nevessünk sokat! Ha pedig eltelt az este, és az idén is gazdagabbak lettünk egy szép él-ménnyel, készülődjön mindenki a maga módján a karácsonyra. De ha jut egy kis ideje rá, álljon meg csendben, akár sötétben, és gondoljon úgy a szeretet ünnepére, mint Krisztus születésére.