Mindegy, hogy mit, de mozogni kell

 

Galambos László és Betti neve nem ismeretlen a mozgást kedvelők számára Balatonkenesén – és sok más településen sem. A Magyar Nordic Walking Akadémia megálmodóival és létrehozóival beszélgettünk egészségről, testmozgásról és életmódról – figyeljenek csak, ez Önöket is fel fogja állítani a fotelből!

– Heti rendszerességgel tartotok

fitneszedzéseket Kenesén, a Kultúra Házában. Alkalmaitokra mindig vidám, mozogni vágyó résztvevők érkeznek, akik az óra végén fitten, fiatalosan távoznak. Mi a titkotok? Hogyan szerettetitek meg az emberekkel a mozgást?

– Harminc éve folytatjuk a tevékenységünket – válaszol Galambos László. – Fő célunk, hogy az emberek észrevegyék: a mozgást ugyanúgy kell kezelni, mint az étkezést, a tisztálkodást vagy a környezetük rendben tartását. A leggyakoribb kifogás, amit sokan hangoztatnak és sűrűn hallunk: nincs rá időm. Persze ez mindig csak kifogás, menekülés. A koncepciónk, hogy az általunk bemutatott és tanított mozgásformákat ne csak közösségben, hanem otthon is végezhessék az emberek. Így különböző típusú edzés- és sportprogramokkal várjuk a hozzánk fordulókat, széles skáláról tudnak választani. Mindegy, hogy mit, de mozogni kell. Van, aki utál futni – az inkább gyalogoljon. Ha valaki nem akar közösségbe járni tornázni, szánjon rá minden nap fél órát az otthonában, hogy gyakoroljon. Találjon rá egy kis időt a napjában reggel, vagy amikor ideje van. Persze pihenni is nagyon fontos, de a rendelkezésünkre álló huszonnégy órában jusson legalább harminc perc gimnasztikai gyakorlatokra. A hangsúly a mozgásprogramon van, mely nem helyettesíthető kertásással vagy fűnyírással. Óvodáskortól nyugdíjas korig ajánlunk programokat – mondhatjuk, hogy ez a küldetésünk.

– Mikor kezdtétek, és hogyan jött az ötlet?

– A gondolat bennem vetődött fel, mivel világ életemben sportoltam – mondja Laci.

– Mit sportoltál?

– Kézilabdáztam és atletizáltam, valamint futottam. Nem a versenysportra voltam tehetséges, de a mozgás szeretete végig megvolt és megvan bennem. A környezetem támogatott – a testvérem is sportolt, és a tanáraim is ösztönöztek. A győri tanítóképzőben sporttagozatra jártam, utána a Pécsi Egyetemen testnevelés-történelem szakra. A történelmet a mai napig szeretem. Érdekelt a földrajz is, de mivel már volt egy tanítói diplomám, három szakot nem vehettem fel. Később a Testnevelési Egyetemen különböző szakirányokon folytattam: aerobic- és kézilabdaedzői, valamint sportmenedzseri végzettséget szereztem. Mivel a legmagasabb szinten szeretném végezni a munkámat, fontosnak tartottam, hogy először mindenre képesítést szerezzek.

 

– És ezután elkezdted átadni a tudásodat az embereknek.

– Előtte aerobicversenyző voltam három évig, negyedik helyen végeztem egyéniben. Akkor indult a Testnevelési Egyetemen a szak, rögtön beiratkoztam. Minden új dologban, amiben fantáziát láttam, ott voltam az elsők között. Az aerobic még nem terjedt el Magyarországon, amikor Makrai Katalin (Schmidt Pál felesége, az egykori TV-tornából ismert – a szerk.) elkezdte – ott voltam a kezdeteknél. Egy idő után azonban nem bírtam a versenyzés által megkövetelt edzéstempót, és ekkor választhattam, hogy versenyfelkészítéssel szeretnék-e foglalkozni, vagy tömegsporttal. A tömegsport irányába indultam el. Nem bántam meg.

Az aerobic után következett az életemben a nordic walking. Amikor először megláttuk Ausztriában, nemzetközi szinten már négy-öt éve számontartották. Magyarországon egyáltalán nem volt ismert. A nemzetközi szövetség eleinte nem támogatott minket, de amikor két módszert is kidolgoztunk a sportra, mellénk álltak.

– Ez azt jelenti, hogy nektek háromszor annyit kellett felmutatnotok, mint azoknak, akik addigra már régen bent voltak a szövetségben.

– Az volt a szerencsénk, hogy a külföldön megszerezhető legmagasabb szintű iskolai képzésben részesültünk – ezt már a feleségemmel, Bettivel közösen végeztük –, és ez megnyitotta számunkra a lehetőségeket, amelyek Nyugat-Európában már adva voltak. Mi dolgoztuk ki az élménytúrák tartalmát és módszertanát, melyet most már világszerte így végeznek. A nordic walking-ra nem a szabadidősport, nem az egészségvédelem vagy az oktatás, hanem a turizmus reagált először Magyarországon.

– És folyamatosan képzitek magatokat azóta is.

– Konferenciákra járunk, hogy tapasztalatot szerezzünk és cseréljünk. Ezeket mindig más országban rendezik; három-négynapos elméleti és gyakorlati ötletbörzék. Mindig hatalmas lelkesedéssel jövünk meg, de sajnos nincs befogadó közeg: a programot, amit három-négy éve ismerünk, itthon még nem, vagy nagyon kevesen fedezték fel. Több év telik el, amíg bevezetjük. Nagy bosszúságunk, hogy amikor már sport- és esetleg anyagi sikert lehetne elérni vele, a babérokat mások aratják le, akik nem vették végig olyan alaposan – vagy sehogy – a mozgásforma módszertanát.

A legújabb dolog, amellyel nemrég ismerkedtünk meg, a Smowey-gyűrűvel (rezgő-gyűrű) végzett mozgásforma. Most vezetjük be az ezzel kapcsolatos ismereteket, legutóbb százötven embernek mutattuk be. Azért szeretjük ezeket a mozgáselemeket, mert mindegyik sokrétű. A nordic walking bottal például nemcsak menni tudok, hanem lehet vele gimnasztikázni; használhatom a botot csúszós út esetén, mert biztonságot ad, segíti a mozgást. A Smowey-gyűrűvel lehet relaxálni, használható dance-típusú gimnasztikai gyakorlatoknál – amit nagyon szeretnek a felhasználók –, de ugyanígy aqua-órán is elővehetjük. Gyaloglásnál és futásnál is használható. Olyan eszközöket alkalmazunk, amelyek egyszerűek, hozzáférhetőek, s a tárgy nem nehezíti a mozgást. Nem mondom, hogy olcsók, de megérik a befektetést, éppen azért, mert nagyon sokoldalúan használhatók.

 

– Betti, a Nordic Walking Akadémia működésében te is komoly szerepet vállalsz. Pontosan mi a feladatod?

– Az akadémia 2004-ben alakult. A nagyközönség programjait szervezem, részt veszek a képzésekben és a honlapunkat szerkesztem. Ez teljes körű tevékenység, akár az élménytúrákat, akár a képzéseket tekintem. Szeretem az aktív életet, amely remekül kiegészíti fő munkámat, mert annak során elég sokat kell ülnöm számítógép előtt. Harminc éve sportolok. Azt tapasztalom, hogy a tömegsportban a prevenció felől a rehabilitáció irányába tolódik a hangsúly. Tevékenységünkben szorosan összekapcsolódik a preventív és a rehabilitációs jelleg. Jelenleg a rehabilitációs jelleget képviselem: egyrészt mert a szakképzettségeim ezt támasztják alá, másrészt mert az igény egyre nagyobb ezen a területen. Az emberek általában csak akkor jönnek mozogni, amikor az orvos küldi őket, ha egyáltalán küldi, mert inkább gyógyszert ír fel helyette. Sajnos ezt nem lehet szépíteni. Mozogni kell minden nap, mert az ember csak ezzel tudja kivédeni az őt ért stresszt, ami korunk legnagyobb betegsége. Ha valaki állandó stressz alatt él, fizikai tünetei lesznek; olyan degeneratív elváltozások a testben és a lélekben, amelyek már visszafordíthatatlanok. Az emberek 80%-a akkor kezd valamilyen mozgásformát, amikor inaktív életmódjának olyan ortopéd vonzata lett, hogy a mozgás elkerülhetetlen. Választania kell: huzamosan beteg lesz és gyógyszert szed, vagy változtat az életmódján. Persze sokan gyors sikert szeretnének elérni, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen közben izzadni, ne kelljen időt rááldozni – öt perc alatt tudni akarják a titkot, amivel eredményt lehet elérni. Ez néha pesszimistává tesz, pedig világ életemben optimista voltam.

– Ez sajnos jellemző az emberekre: akkor kezdenek kutat ásni, amikor már majdnem szomjan pusztulnak… – teszi hozzá Laci.

– Vannak pozitív tapasztalatok is: – folytatja Betti – Parkinson-kórban, ortopédiai megbetegedésekben szenvedőkkel vagy szív- és érrendszeri problémával küzdőkkel nagyon jó eredményeket lehet elérni. De csak közösen, és elsősorban azért, mert hisznek abban, hogy a mozgás segít.

– Az általunk preferált mozgásformák rengeteg embernek képesek megmutatni a mozgás szépségét és hasznát – folytatja Laci. – Kenese természeti környezete rengeteg lehetőséget kínál, és ebből csak egy a Balaton és az úszás. A Magyar Turizmus Zrt. az Akadémiát kérte fel a nordic walking népszerűsítésére, s ennek részeként Béres Alexandra fitneszvilágbajnokkal, Szigligeten készítettünk egy háromperces reklámfilmet, amelyet a világ sok országában bemutattak. Ez egyben a Balatonnak is reklám: vannak még kiaknázatlan lehetőségek a közvetlen környezetünkben is. Foglalkozunk nordic walking pályák tervezésével, kutatások, mérések végzésével és pályák kijelölésével is, melyek közül már több működik Bükfürdőn, Csepregen, a Velencei-tó mellett, Balatonfüreden, a Koloska-völgyben.

– Mit tehet egy közösség, egy település, ha aktívabb életre szeretné rávenni tagjait, az ott élőket?

– Sok dolgot – mondja Laci. – Például Székesfehérváron Nyitott tornaterem néven évek óta működik olyan program, amely ingyenesen elérhető a város lakóinak. A település költségvetésére nézve nem olyan megterhelő, mégis rengeteget ad a lakosságnak. A normális, aktív életmódot élni akaró nyugdíjas korosztály nagyon kedveli ezeket a lehetőségeket. Sok településen felismerték ennek nagyszerűségét: Lajoskomáromban, Balatonőszödön, Balatonszemesen közösségek jöttek létre és évek óta remekül működnek, amelynek tagjai egy alkalmat sem hagynának ki a foglalkozásokból.

– Ehhez tartozik, hogy a legtöbb településen olyan orvos működik, aki rendszeresen szemmel tartja a betegeit, hogy áldoznak-e elég időt a mozgásra, és járnak-e tornázni – fűzi hozzá Betti. – Nem az az első, hogy gyógyszert javasol, hanem felismeri, hogy például a túlsúlyból milyen problémák adódnak, és elsősorban az életvitelt, az étkezést, a mozgáshoz való viszonyt kell vizsgálni, és reformálni, ha szükséges. Köszönettel tartozunk a balatonkenesei képviselő-testületnek, amiért évente támogatja az akadémia tevékenységét.

Sok településen kapunk impressziókat, náluk hogyan működik a rendszer. A lakosság összetartó ereje nagy. A csoporttagok keresik egymást. Ha valaki nem jön el egy alkalomra, felhívják; ha beteg, meglátogatják, és ügyelnek, hogy ne maradjon le a következő tornáról, mert tudják, hogy szüksége van rá.

– Életmódotokkal ti is ezt képviselitek. Hogyan kell elképzelnünk a mindennapjaitokat?

– Nemcsak akkor sportolunk, amikor másoknak edzést tartunk – mondja Laci. – Szabadidőnkben szívesen nordic walkingozunk, akkor is, ha nem vezetünk csoportot. Egy hétből öt napon át harmincöt-negyven percet gimnasztikázunk, függetlenül attól, tartunk-e aznap edzést. Délelőttönként futni szoktam, hétvégente Bettivel együtt futunk.

– Az étkezésre is odafigyelünk – veszi át a szót Betti. – Egészségcentrikus konyhát vezetek, sok zöldséggel, gyümölccsel. Gyakran készítek főzeléket, télen-nyáron. Általában én teszem el a befőtteket, savanyúságot. Kerüljük a cukrot, évente talán két-három kiló fogy el a háztartásunkban. Sószegényen főzök. Csirkét és fehér húsokat fogyasztunk, nagyon kevés vörös húst. Reggelire zabpelyhet eszünk, ami lassan és tartósan emeli a vércukorszintet, nem hirtelen löki meg, mint a szénhidrátdús péksütemények. Nagy fordulatot jelent a táplálkozásban, ha valaki erre odafigyel. Egyébként a magyar konyhát preferálom.

– A mérések is fontosak – folytatja László. – A vérnyomás- és testsúlymérés elsődleges: a mérleg olyan helyen van a lakásunkban, hogy nem tudjuk kikerülni. Ha valaki havonta egyszer megméri magát, és elcsodálkozik, hogy honnan lett öt kiló súlyfeleslege, azzal nehezebb mit kezdeni, mint ha állandó kontroll alatt tartja a testsúlyát. Egy-két kilóval még könnyen el lehet bánni. Ugyanígy mérni kell a has körfogatát. Speciális vérképeket is rendszeresen csináltatunk, hogy az állapotunkról minél részletesebb adatokkal rendelkezzünk. Mindent kontrolláltatni kell, időben, mint egy autónál. Számunkra ezt jelenti a tudatos életvitel.

– Mindennek ellenére az embernek lehetnek nagyon súlyos egészségügyi problémái, amelyek a környezeti ártalmakból fakadnak, és amelyeket nem tud kivédeni – mondja Betti. – De ha mellette megpróbál egészségesen élni, már sokkal jobb a helyzet.

– Mit tartotok fontosnak, amivel több embert lehet megmozdítani, rávenni az aktív életre?

– Személyes szempontból azt, hogy a tevékenységet a legnagyobb alázattal kell végezni – feleli László. – A csoport, amelynek foglalkozást vezetek, ne azt érezze, hogy alig várom az óra végét, hanem lássa, hogy szívvel-lélekkel csinálom. Csak így lehet felkelteni és fenntartani az érdeklődést és megszerettetni a mozgást.

Tágabb értelemben pedig ideje lenne szakpolitikai szinten rendbe tenni a fitnesz- és masszőr szakmák körül kialakult káoszt. Ha valaki az emberi testtel foglalkozik, ne tehesse képesítés nélkül! Az emberek a felkínált mozgási lehetőségek közül nyilvánvalóan azt fogják választani, amelyiknek a legvonzóbb a reklámja, legszínesebbek a szórólapjai. Szerencsére már vannak helyek, ahol csak a Testnevelési Egyetemen végzett tanárok vezethetnek tornafoglalkozásokat. Három napos gyorstalpalón „képzett” tor-

natanár egy mozgásszervi megbetegedésben szenvedő embernél több bajt okozhat, mint amennyi pozitív változást elér, mert nem mindegy, milyen izomcsoportokat mozgatunk, s bizonyos problémára milyen mozgásformát alkalmazunk. Ha valakinek nincsenek meg az anatómiai alapismeretei, nem lenne szabad, hogy foglalkozásokat vezessen. Sajnos ma ezt is a piac határozza meg a józan ész helyett: a zumba már nem népszerű, ezért a tréner gyorsan átnyergel valami másra, persze képesítés nélkül. Ennek a gyakorlatnak véget kellene vetni.

– Hol találkozhat veletek, aki az olvasottak hatására úgy érzi, elég volt a díványon ücsörgésből?

– A Magyar Nordic Walking Akadémia megtalálható az interneten: programjainkról, az aktualitásokról és sok minden másról ott adunk hírt.

– Aki pedig mozogni szeretne, azt sok szeretettel várjuk a kenesei Kultúra Házában kedden délutánonként, gimnasztikai edzéseinken.

 

Nagy Krisztina