„A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik.”
(Andrew Matthews)
Sokat gondolkodom azon, milyen nagy bölcsesség van ebben a mondatban. Korunk jellegzetessége, hogy sokszor olyan könnyen észrevesszük a hiányokat anyagi vonatkozásban éppen úgy, mint lelki értelemben, vagy az emberi kapcsolatainkban. Számomra, és hiszem, másoknak is az a legfontosabb, hogyan tudunk ebből előrébb jutni a hétköznapjainkban, családunk körében, munkánkban. Éppen ezért szeretném, ha most erről egy kicsit közösen gondolkodnánk. Igen, te és én…
Először gondoljunk végig egy, a napokban megjelent értékes riportot. Böjte Csaba testvér egy hírportál felkérésére fogalmazta meg újévi beszédét, melyben egymás szolgálatára, a testvéri szeretet gyakorlására bátorított. „2018 legyen a szeretet és a család éve” – kérte Csaba testvér. Böjte Csaba szerint a 21. század embere identitáskrízissel küzd, nem tudja pontosan még önmaga sem, hogy mi a célja. A ferences szerzetes beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a mai napban valójában szabadon és örömmel benne élni. Egészen egyszerűen megfogalmazta mindannyiunk számára a feladatot erre az évre. Konkrétan az alázat megélésére hívott bennünket: „Merjünk mások segítő kisebb testvérének lenni. Ne akarjuk mindig mi megmondani, hogy mi a tuti. Arra kérlek benneteket, merjünk Isten jó szava lenni ott, ahol vagyunk, abban a közegben, amelyben mozgunk.” Hogy tettek is kövessék biztatását, Csaba testvér egyszerűen egy budapesti aluljáróban hívta fel a figyelmet arra, mennyit tehetünk embertársainkért, a békességért 2018-ban is.
Feltételezem, sokunk számára nagyon fontos, hogy valóban meg tudjuk élni ennek az évnek minden napját. Nem tudom, hányan gondolkodtunk már el az idő, a pillanat értékességén, lehetőségén. Én egyre inkább azt tapasztalom, érdemes megbecsülni minden napot, sőt minden másodpercet! Te, aki olvasod ezt a cikket, gyere, és gondolkodjunk együtt. Tegyünk egy gondolatkísérletet!
Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Gondoltad volna? Azonban minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden este felszámolja a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni a lehetőséget, a pillanatot, az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá sem másnap, sem harmadnap. A legfontosabb, hogy a jelenben kell élni, a mai lehetőséget használ-va. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni másodperce-id értékéből.
Hogy könnyen meg-érthesd, mennyit ér egy év, kérdezzél meg egy diákot, akinek ismételni kell a tanévet.
Hogy könnyen meg-érthesd, mennyit ér egy hónap, kérdezz meg egy édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy könnyen megérthesd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg egy hetilap szerkesztőjét.
Hogy könnyen megérthesd, mennyit ér egy óra, kérdezz meg egy szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy könnyen megérthesd, mennyit ér egy perc, kérdezz meg egy utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy könnyen megérthesd, mennyit ér egy másodperc, kérdezz meg egy autósofőrt, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy könnyen megérthesd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüstérmet nyert az olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd. Becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A mai nap ajándékát, pillanatát egyedül ma élheted meg szabadon, örömmel és szeretettel.
Ha megértetted a mai nap értékét, a döntés a saját életedben a tiéd.
S hogy mit adok útravalóként a te döntésedhez?
Talán egy biztatást Janikovszky Éva írónő szavaival: „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
M. Erzsébet nővér
XXX. Évfolyam 2. szám
