Beszélgetés Véninger Tündével, az ASTRA HFC NBI-es labdarúgójával.
Amikor azt halljuk, hogy labdarúgás, sokunknak az erősebbik nem képviselői jutnak rögtön az eszünkbe. Éppen ezért izgatottan vártam a beszélgetést Véninger Tündével, az ASTRA HFC női NBI-es labdarúgóklub játékosával, akinek pályafutását már gyermekkora óta figyelemmel kísérem.
Tünde tanulmányait a Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában kezdte, majd a veszprémi Ipari Szakközépiskola és Gimnáziumban folytatta. Itt általános vegyipari technikusi, valamint drog- és toxikológusi technikus képesítést szerzett. Jelenleg egy nemzetközi gyógyszeripari nagyvállalat kutatási és fejlesztési részén fejlesztő technikus.
A sportágat gyermekkorában szerette meg, testvére hatására. Elmondása alapján bátyja mindig vitte magával, amikor a barátokkal rúgta a labdát a pályán. Egy idő után Tünde is beállt közéjük, ami egy életre meghatározta kapcsolatát a futballal. Általános iskolai évei alatt a SOÓS-HEGY SE tagjaként a fiúkkal járt edzeni, és részt vett a különböző tornákon. A kezdetekben Cseh Károly és Tombor István voltak az edzői. Őket követte Hanák István, aki nagyon meghatározó személy volt az életében.
Mosolyogva emlékezett vissza arra, hogy „Pista bácsi” – akiben megbízott, és akire felnézett – tanácsolta neki: fejlődése és a magasabb technikai szint elérése érdekében a megyei I. osztályban lévő Balatonfőkajár FC-hez igazoljon.
Ezt követően már 14 évesen bemutatkozott az NBII-es GIZELLA VESZPRÉMI SE csapatában. Ugyanebben az évben próbajátékra vitték az MTK csapatához, mely azonnal szerződtette volna, de még nagyon fiatal volt. Most, „idősebb fejjel” úgy gondolja, akkor talán a fővárosba kellett volna költöznie, ám nem bánta meg, hogy végül nem tette meg. A Veszprémben eltöltött hét év alatt nagyon sokat tanult edzőjétől, Laki Zoltántól. Régi csapattársaival a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápol. Ott ismerte meg Borbély Csillát, aki a GIZELLA VESZPRÉMI SE csapatkapitánya volt, és akinek a véleményét, tanácsait a mai napig kikéri.
2012-ben, három évre a BLSZ NŐI BAJNOKSÁGBAN szereplő METIS NFC játékosa lett. Ezt az 1. FC FEMINA 93. SE-ben eltöltött esztendő követte, majd további egy év a HONVÉD FC-ben.
A 2017/2018-as szezont már az ASTRA HFC színeiben kezdte meg. Kérdésemre, hogy érzi magát új klubjában, milyen volt a fogadtatása, azt mondta, nagyon jó itt játszani. Edzőjével hamar megtalálta a közös hangot, csapattársai is jól fogadták érkezését, de keményen meg kellett küzdenie, hogy a csapatba kerülhessen. Elég nehéz és kimerítő szezon előtti felkészülési időszakon vannak túl. A két és fél hónapon át tartó alapozás, mely magában foglalta a heti öt edzést is, jelentősen javított a kondícióján és az állóképességén.
Az utolsó időszakban tíz napon át délelőtt és délután is jártak edzésre.
Két okból választotta az ASTRA HFC-t (hiszen az ÚJPEST FC-től és a KÓKA FNLA-tól is megkeresték): egyrészt mert nagyon szereti a munkáját, nem szeretné feladni, s az ASTRA HFC időbeosztása volt, melyet a legjobban össze tudott hangolni vele. A másik indok, mely a csepeli klub mellett szólt, hogy eddigi klubjaiban irányító középpályásként számítottak rá, most pedig az eredeti posztján – amit mindig is szeretett –, a védelem közepén játszhat.
Érdekelt, mit ért azon, hogy így könnyebben össze tudja hangolni az idejét, ezért megkértem, mesélje el, hogyan telik egy napja. Általában hat óra körül kel és indul el dolgozni. Munka után edzésre megy, heti négy alkalommal. Kőbányáról Csepelre kb. 40 percnyi utazással érkezik. A tréningek átlagosan 1,5-2 órásak. Ezt követően Csepelről a lakhelyéig nagyjából egy óra az út, ezért egy átlagos napon este kilenc és tíz óra között ér haza. A hétvégek pedig természetesen a mérkőzésekről szólnak.
A női NB I. JET-SOL ligában jelenleg nyolc futballklub képviselteti magát: az ASTRA HFC, az MTK HUNGÁRIA FC, a DVTK, a FERENCVÁROSI TC, a KÓKA FNLA, az ETO FC GYŐR, az ÚJPEST FC, valamint a HALADÁS VIKTÓRIA.
Sűrű időbeosztását hallva félve kérdeztem, mivel szereti tölteni a szabadidejét. Feltételeztem, nemigen marad ideje másra. Tünde elhivatottságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy mosolyogva csak annyit mondott: amennyi időt tud, azt a futballra fordítja – most gyakorlatilag minden szabadidejét. Nagyon ritka, általában havonta egy alkalom, amikor a barátaival el tud tölteni egy délutánt, vagy moziba mehet. Otthon esténként a tévében természetesen sportot néz – nagyon szereti a kézilabdát és rendszeresen szurkol a győri lányoknak –, valamint téli időszakban az NFL közvetítéseket.
Bár figyelemmel kísértem pályafutását, kissé meglepett, hogy ilyen fiatalon milyen gazdag sportpályafutást tud már maga mögött. Ennyi év alatt mennyi élményben és sikerben lehetett része! Kértem, meséljen a-zokról, melyeket a legszívesebben idéz fel. Élete legemlékezetesebb pillanatai között említette a 2014 decemberében, Dunaújvárosban megrendezett Kárpát-medence Bajnoka elnevezésű nemzetközi teremlabdarúgó kupát. Az esemény a Dunaújváros PASE és a Penteléért Alapítvány összefogásaként került megrendezésre, a labdarúgáson keresztül hirdetve a határokon túl nyúló barátságot. Ezen a megmérettetésen jelen volt a vajdasági Magyarkanizsa, a Szabadka Junior, a Sivac és a Mohol. Az Erdélyből érkező magyarságot Nagyvárad képviselte, a felvidékit Érsekújvár. A hazai élvonalat pedig a METIS Budapest, a PMSC, a Szeged, a Videoton Fc, az MTK Budapest és a Dunaújváros PASE.
A közönség igen magas színvonalú mérkőzéseket láthatott. Tündiék csapata, a METIS a megmérettetéseken végigmenetelve bejutott a döntőbe, ahol a nagymúltú MTK Budapest volt az ellenfél. A rendkívül szoros mérkőzést végül a büntetőrúgások döntötték el. A kupát a METIS vihette haza, Tündi pedig egy különdíjjal gazdagodott, mint a torna legjobb védőjátékosa.
Élményként őrzi a Baranya megyei Női Felnőtt Strandlabdarúgó bajnokságok emlékét is, ahol több ízben szerepelt. Ott tapasztalta meg először, milyen nehéz homokban játszani. Érdekességként említette, hogy 4+1 fős csapatok indultak, 4 cserelehetőséggel, valamint 2×12 perc futóórákkal.
Természetesen a legjobb érzés mindig az, amikor szerettei a lelátóról szurkolnak neki. Családja a kezdetektől fogva támogatta, kiálltak mellette, bátorították, még a legnehezebb időszakokban is. Gyermekkorában edzésekre, mérkőzésekre vitték, és amikor csak tehetik, módjuk van rá, most is a pálya mellől biztatják. Azt, hogy mennyire szurkolnak érte és milyen nagyon büszkék rá, magam is megtapasztaltam, hiszen az édesanyjától és nagymamájától mindig első kézből való információkhoz juthattam.
Tünde a női NB I. jelenlegi helyzetét úgy látja, hogy az utánpótlásra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ha a 7-8 éves korosztályú gyerekeknek országszerte több városban létesülnének képzőközpontok, magasabb szintet érnének el, mire a felnőtt csapatokban bemutatkozhatnak.
A jövőjével kapcsolatos terveiben fontos, hogy hasznos tagja legyen csapatának. Minden mérkőzésen a maximumot szeretné kihozni magából, hogy minél jobb eredményt érjenek el a bajnokságon. Továbbá nagyon szeretne angol nyelvet tanulni, és ennek érdekében egy időre Londonba utazni. Viszont az életét Magyarországon képzeli el, mert mind a munkája, mind a sport ideköti; nem tudná mindezt maga mögött hagyni, mert itt szeret élni.
A sportághoz való viszonyát végezetül így összegezte:
„Számomra a futball az életre való felkészítés részét képezi. Mindennel találkozik benne az ember, legyen az csalódás, siker, barátok. Nem tudnám abbahagyni, hiszen a sport által tanultam meg, hogy mi az a kitartás, hogy következzék bár-mi az életemben, mindig előre kell néznem és mennem tovább.
Ha valamit el szeretnél érni az életben, akkor merj elindulni – csak így valósíthatod meg az álmaidat.”
Nagy öröm volt számomra a találkozás és a beszélgetés, mivel a futball az én szívemhez is közel áll: voltam játékos és edző is. Bizton állíthatom, hogy bár Tünde megélhetését a munkája biztosítja, a sportág iránti alázata és hozzáállása példaértékű lehet még azoknak is, akiknek csak a pályán kell helytállniuk.
Szabó Tamás
XXIX. Évfolyam 11. szám
