„…ha a magad házát meg akarod menteni, a másik házát is ótalmaznod kell…”
Március 15-e ünnepe Kenesén
Akárcsak 1848-ban Pest-Budán, úgy 2025-ben Balatonkenesén is esős idő járta március 15-én. Így nem a megszokott helyen, a Kossuth-szobornál, hanem a Kultúra Házában gyűltek össze az ünneplők. A megemlékezés műsorában közreműködtek a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány huszárai, a Pilinszky Gyermekkórus, a Kippkopp Óvoda és Bölcsőde óvodásai, a Pilinszky János Általános Iskola és AMI diákjai, valamint a Szivárvány Népdalkör.
A programot követően az emlékezők a Kossuth térre vonultak, ahol megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát.
Ambrus Gábor polgármester ünnepi beszéde
„Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.”
Tisztelt Ünneplők! Tisztelt Keneseiek!
Petőfi soraival kezdtem gondolataimat ezen az ünnepen. Mondhatjuk, ez vitathatatlanul ünnep: a magyar szabadság ünnepe.
Mindenki eufóriával beszél arról a márciusi napról. De mi is vezetett oda, hogy föltámadott a népek tengere?
Mára talán feledésbe merült, hogy Európát az 1840-es évek közepén aszály és gazdasági válság sújtotta. 1847-ben, a tél vége felé, mindenhol tüntetéseket szerveztek, lázongásokról érkeztek hírek.
A részben hasonló okokból 1848 februárjában kirobbant párizsi forradalom híre végül cselekvésre késztette a pesti radikális ifjúságot és a pozsonyi országgyűlést is. Mert a szikra, ami lángba borította a Habsburg Birodalmat, innen indult ki. Az Európa-szerte meginduló tüntetések érlelték meg Kossuth Lajosban azt a gondolatot, hogy eljött az idő a reformkor évtizedeiben kidolgozott változtatások megvalósítására. Március 3-án egy felirati beszédben felvázolta a rendszer átalakításának programját. Ekkor készítette el Irinyi a Kossuth-beszédből a 12 pontot, hogy a követelések érthetőbbek, egyszerűen befogadhatók legyen a köz számára. Az alsótábla nagy többséggel elfogadta Kossuth javaslatát, a felsőtábla viszont egyáltalán nem volt hajlandó foglalkozni vele. Kossuth gondolata az volt, hogy nem csupán Magyarország, de az osztrák örökös tartományok számára is kéri a reformok bevezetését. Ennek hatására robbant ki a március 13-i bécsi forradalom, márciusi ifjaink pedig e fejlemények hírére határoztak úgy, hogy immár nem kérvényeznek, nem aláírást gyűjtenek, hanem cselekednek és inkább maguk szereznek érvényt követeléseiknek.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula átdolgozta a 12 pontot, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i eseményre szánt költeményét, a Nemzeti dalt. Mert az eredeti cél a március 19-i József-napi vásár és az oda sereglő tömeg volt.
Veszélyes volt-e a forradalmi gyülekezet? Előzetesen nem tudhatták, a katonaság adott esetben beavatkozik-e; két nappal korábban Bécsben mégiscsak az emberek közé lőttek. Ez előfordulhatott volna Pest-Budán is, ha közben István főherceg nem tiltja meg konkrétan, előre, a katonaság bevetését. Így manapság már úgy emlékezünk március 15-re, mint egy nagyszabású, esővel tarkított, népünnepélyre, de benne volt az erőszakos cselekvések kockázata is.
„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.” – írja Jókai.
Mi lett a forradalmár ifjakkal? A többség megérte az 1867-es kiegyezést, és úgy vélték, ezzel többé-kevésbé megvalósult, amiért harcoltak. Mert a ‘48-as forradalom célja nem a Monarchiától való elszakadás volt: Magyarországnak a birodalmon belüli pozícióját akarták megerősíteni.
Forradalmárokból újra „egyszerű emberekké” váltak. Hogy a kenesei származású Hermann Róbert történészprofesszor szavait idézzem: „Mert a permanens forradalomra sem nekik, sem a magyar társadalomnak nem volt igazán igénye.” A többség beállt állami hivatalnoknak; volt, akit fiatal kora ellenére megválasztottak képviselőnek, de volt, aki sajnos a szabadságharcban esett el. Az általuk áhított szabadságot kivívták és éltek vele. Mondom így, mert úgy érzem, nekik mást jelentett a szabadság, mint amit a mi korunk ért alatta. Nekik szabadságot és nem szabadosságot jelentett!
Mert ma Magyarországon szabadon élünk! Ma Magyarországon szabadon beszélünk! Ma Magyarországon szabadon cselekszünk!
Köszönhetően nekik is, a mutatott jó példájuknak.
Ők tudták, meddig tartott a szerepük és mikor kellett hátralépni. Mit jelentett a kivívott szabadsággal élni, és az oly sokszor emlegetett szólásszabadsággal nem visszaélni.
