A 60 éves Könyvtár emlékborával és egy szál rózsával köszöntötte Balatonkenese régi és jelenlegi könyvtárosait, valamint a könyvtárnak helyet adó református óparókia tulajdonosa részéről Németh Péter református lelkészt Gábor Adrienn, a Közművelődési Intézmény és Könyvtár intézményvezetője 2017. december 11-én, a Balatonkenesei Könyvtár megnyitásának 60. évfordulójára rendezett ünnepségen, a Kultúra Házában. A könyvtárt, a könyveket és mindezzel együtt az olvasást ünneplő közösség az est további részében R. Kárpáti Péter, Czető Zsanett és Kohautek Péter műsorát láthatta-hallhatta, majd a program a könyvtárban folytatódott, ahol Tömör István polgármester köszöntő szavai után a jelenlevők közösen vágták fel és fogyasztották el az ünnepelt, a könyvtár képével díszített tortát.
Bensőséges, családias volt az ünnep, méltó egy könyvtárhoz – de még inkább A Könyvtárhoz, amit nekünk itt, Balatonkenesén az épület és mindaz jelent, amit benne találunk.
Vasváry-Tóth Tibor
Hatvan éves lett a Balatonkenesei Könyvtár. Áhítattal lehet csak kimondani ezt a számot, főleg nekünk, akik még kósza gondolat sem voltunk hatvan évvel ezelőtt, nemhogy a lábunkat betehettünk volna a régi, lebontott könyvtárépületbe, vagy ebbe a szomszédos, idézőjelesen új könyvtárépületbe. Hatvan év. Szinte egy emberöltő. Megannyi történés, sok szép emlék, rengeteg feladat és igazi kihívás, vállalandó, nemes küldetés. Generációk nőttek és nőnek fel a könyvtárunkban, szereznek tudást, gyűjtenek információt, szellemi kalandot, lelki élményt. Jönnek a gyerekek, a pedagógusok, a szülők, nagyszülők, az aktív, dolgozó emberek, és persze a nyugdíjas olvasók. Idős és fiatal, helyi polgár és nyaralóvendég mind-mind azt a csodát keresi, amit minden vérbeli olvasónak jelent a könyvtár. Könyvtár. Ízlelgeti az ember a szót: könyvtár, könyvtár, könyvtár. De mi is a könyvtár? Könyvek és iratok sorba rendezett halmaza? Számítógépes adatbázis? Katalóguscédula? Salátára olvasott folyóirathalom? Kötött kardigános, szemüveges könyvtáros néni? Reccsenő padló? Salgó polc? Célzott fényforrás? Papírt karistoló ceruzahang? Zúgó fénymásoló? Vagy éppen a csend? Sarokban megbúvó szobanövény? Mi a könyvtár? Csend? Érintés? Illatorgia? A friss papíré? A poros papíré? A dohos papíré? Igen, ez mind. És még ennél is sokkal-sokkal több. A könyvtár szentély, a tudás bölcsője. A könyvtár az öreg diófa, amit a nagyapák ültetnek a dédunokáiknak. A könyvtár túlmutat az emberéleten. A könyvtárban, az igazi, jó könyvtárban az ember lelke óhatatlanul megrendül. Belépünk az ajtón, és hatalmas tudósok, írók, költők, csodaemberek üzennek nekünk, téren és időn át. A könyvtárban ezért, ha jól figyelünk, nemcsak a csendet és a segítségre szoruló olvasók duruzsolását hallhatjuk, hanem letűnt korok nagyjainak halk suttogását is. Azt üzenik ezek a nagyok a könyvlapokról, hogy a tudás hatalom. A bölcsesség erény, a szorgalom nemes cselekedet. Csend és hangzavar, a betűk, a szavak, a mondatok, az ideák kavalkádja. Jó emberek, olvasó emberek, tudásra szomjazó emberek közösségi helye. Ez a könyvtár. Balatonkenesén immár hatvan éve a tudás, az odafigyelés, a szeretet bölcsője a könyvtár.
Gábor Adrienn intézményvezető köszöntője
a Balatonkenesei Könyvtár
megnyitásának 60. évfordulójára rendezett ünnepségen,
2017. december 11.
Kicsi ez a könyvtár, de lelke van. A benne levő könyvekkel, az ide járó és a most itt levő emberekkel. Az előzőekben sok mindent megtudhattunk a könyvtárról, irodalmi művekről, dalokról, dalszövegekről, én néhány gondolatot magáról az írásról szeretnék szólni. Sokszor fölvetődik bennünk a kérdés, hogy az emberiség történetében mi volt a legnagyobb dolog, ami sokat segített a fejlődésben, akár technikailag, akár szellemileg. Mi az, aminek köszönhetjük a több ezer éves fejlődésünket, mi az, ami a legjobban elősegítette, hogy eljutottunk idáig. Sokan, sokfélére hivatkoznak. Mondják, hogy a kerék, a szállítás. Igen. De ha a szellemiséget tekintjük, akkor minden bizonnyal a beszéd kialakulása, majd pedig az írás. Merthogy az írással több száz – de akár több ezer – évvel ezelőtt is, bár nem tudott mindenki írni, ám aki tudott, az a tudást lejegyezte, és ezek az írások, ha szerencsénk van, ránk maradtak. Megismerhetjük a régi emberek a gondolatait, életét, tudását, amit magunkévá tehetünk. Az írás nélkül sokkal, de sokkal szegényebbek lennénk, könyvtáraink se lennének. Ma már egy digitális világot élünk, ennek következtében ebben a könyvtárban is találunk számítógépeket, laptopokat. A fiatalok, akik ide jönnek, ők is megtalálják az ismeretanyagot, az általuk megszokott formában. De ha egy gyereket „meg tudunk fertőzni” a könyvvel, a könyvtárral, egész életére gazdagabbá tesszük. Mert más, amikor egy képernyő előtt ülünk, és majd’ az egész világ összes tudását oda tudjuk varázsolni, és más, amikor egy több évtizedes, netán évszázados könyvet a kezünkbe veszünk. Aminek súlya van, illata van, aminek története, történelme van. Végiggondoljuk, hányan voltak, akik már kézbe vették, hány ember kezétől lett szamárfüles az a könyv, kopott el a sarka, halványult el rajta az írás. Hány ember olvasta, jegyzett meg belőle gondolatokat. Hányadik vagyok én, és még hányan következnek utánam, akik ezt a könyvet leveszik a polcról.
Köszöntöm azokat, akik könyvtárba járnak, köszöntöm a hatvan éves könyvtárunkat, melynek további sokszor hatvan évet kívánok, nekünk pedig annyit, amennyit a Jóisten jónak lát.
Tömör István polgármester köszöntő szavai
a Balatonkenesei Könyvtárban,
megnyitásának 60. évfordulóján,
2017. december 11.
XXX. Évfolyam 1. szám
