Azt gondolom, napjainkban egyre inkább felfigyelhetünk egy jelenségre. Ha esténként egy jó műsort keresünk a televízióban, szinte minden csatornán találunk vetélkedőt, a hét minden napján. Sokszor mondjuk, hogy gyerekeknek való a játék, de lehet, hogy a felnőttek is szeretnek játszani? A televízió-műsorokat elnézve az összes vetélkedő felnőtteknek szól, és nagyon sokan részt is vesznek benne, még többen pedig otthonról követik nyomon a fejleményeket. Egy másik élményem is eszembe jut. A nemrég megrendezésre került katolikus farsang. Minden évben igyekszünk játékra hívni a felnőtteket is. Jó hír: mindig van vállalkozó felnőtt, aki a feladatokat elvégezze. Én úgy látom, játszani mindenki szeret.
Itt merülnek fel a nagy kérdések: Miért is játszunk? És mit is játszunk?
A játék olyan, mindent átölelő tevékenység, ami mindig jelen lesz az emberiség életében. Cser Gabriella gyógypedagógus a játék fontosságát így fogalmazza meg: „Meghatározó szerepe van a környezet és az Én (identitás) viszonyrendszerének kibontakozásában, a világ megismerésében.” Ez a megállapítás minden típusú játékra vonatkozik. Ide tartoznak: a szabályjátékok (társasjátékok, rejtvények), a mozgásos játékok (tánc, pantomim), a csoportdinamikai játékok (interakciós játékok), a szerepjátékok (tervezett játékok, jelmezes játékok), vagy éppen a bibliadráma, pszichodráma is. Meg is érkeztünk a következő kérdéshez. Ha tudva vagy tudattalanul szeretünk játszani, igazából mire is használható a játék napjainkban?
Számtalan irodalomban bizonyították a játék jótékony hatásait. Most sem pedagógiai, sem gyógypedagógiai szempontból nem bocsátkoznék bele a játék jótékony hatásainak vizsgálatába. Csak egyetlen irányzatot emelnék ki: a pszichológiából, a játékos nevelés lehetőségét és fontosságát. Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés című könyve alapján megpróbáltam összegyűjteni a játék pozitív hatásait. Ma a szakemberek körében gyakran használt módszer gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt a játékterápia. Napjainkban már bizonyított tény az is, hogy a játék a konfliktusok szelíd és kreatív megoldására nyújt lehetőséget. Sok esetben a játék segítségével viselkedésproblémákat lehet enyhíteni. A felszabadult játék pedig bizonyítottan segít az önbizalom fejlesztésében. Nem utolsósorban a közös játékok alkalmával könnyen létrejönnek valódi emberi kapcsolatok is.
De hát akkor miért nehéz játszani a mai kor emberének? Miért nem használjuk ezt a nagyszerű lehetőséget nap mint nap?
A gyerekekben teljesen természetes az életöröm, a felfedezőkedv, és azt gondolom, emiatt szeretnek bátran játszani is. Felnőttként azonban ez már nem olyan egyszerű. A sok feladat között és az információáradatban gyakran előjön a fáradtság, az ingerlékenység, a düh és a harag érzése. És akkor még nem is említettem az elvárásokat sem mások, sem saját magunk részéről. Ezt a listát valószínűleg mindenki tudja még folytatni, sok-sok lelki tulajdonsággal. Szóval a mai felnőttek igen elfoglaltak, sok esetben nincs idejük másra. Pedig milyen fontos lenne, hogy megtanuljunk közösen játszani egymással és a gyerekekkel is. A közös játék öröme közelebb hoz egymáshoz, a gyerekekhez, sőt önmagunkhoz is – a helyes, örömteli önismeret által.
Mivel is fejezhetném be a játékról szóló soraimat? Talán egy útmutatással: „Az ember akkor igazán ember, amikor játszik” – írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. Legyünk mindannyian igazi emberek, és hogy megérthessük egymást, tegyünk egy bátor lépést: Tanuljunk meg játszani! Soha ne feledjük el: a játékkal nemcsak örömteli perceket nyerhetünk, hanem könnyebben megoldható problémákat, és meghittebb kapcsolatokat is.
M. Erzsébet nővér
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 4. szám
