1.
MAMA: Na, Zsófikám, milyen az iskolában?
ZSÓFI: Jó, jó, csak mindig olyanokat tanítanak, amit én már tudok. (Mert mielőtt iskolába ment volna, ismerte szinte az összes nagybetűt és a számokat.)
Eltelik egy hónap.
ZSÓFI: Na, Mama, most már van mit tanulni!
2.
A többhónapos babák, amikor az eső szavakat, szókezdeményeket kimondják, általában a következőket halljuk:
– Apa!
– Baba!
– Ké! …
ANNA első szavai ezek voltak: „Kabe, kabe!” Elsőre nem tudtuk megfejteni, majd tiszta lett a kép. Anna nagyon nem szeretett enni, etetéskor nap mint nap unásig hallotta: „Kapd be!”, így nem csoda, ha először ezt reprodukálta a maga nyelvén.
3.
ZSÓFI, anyukájának: Anya, ha nagy leszek olyan leszek, mint a Jézus.
ANYA: Miért, Jézus milyen?
ZSÓFI: Hát… Mindenkit szeret, senkit nem bánt meg, és mindenkinek jót akar.
4.
ANNA sok időt töltött nálunk, amikor betegség, vagy anya elfoglaltsága miatt elhozták. Enni és aludni nemigen szeretett. Este, elalvás előtt, mese után, az ágyban együtt szoktunk imádkozni, röviden. Így kezdődik: „Jézuska, segítsd meg apát, anyát, mamát, papát…” – következnek az összes rokonok és ismerősök, de mivel Anna mégmindig nem akart aludni, próbálkozott, mivel lehet húzni az időt. Végül nagy boldogan folytatta: „És segítsd meg a kolbászkát is!” (Ugyanis a kolbászt speciel szerette.)
5.
Egy borongós őszi napon beszorultunk a lakásba, anyával, apával együtt voltunk. Zsófi több mindenkitől kapott instrukciókat: légy szíves, hozd ide, vidd oda stb. A nagypapa következett sorra kérésével. Zsófinál ekkor pattant el a húr. Felcsattant: Papa, itt nem te vagy ám a főnök!
PAPA: Nem? Hát ki?
ZSÓFI: A mama!
PAPA: És én hol vagyok a főnök?
ZSÓFI: Te, a te szobádban – válaszolta gondolkodás nélkül.
6.
Egy nyári napon a strandon, fürdés után a játszóvárban vezették le unokáim a felesleges energiáikat. Látom ám, hogy a mászóhíd kötelén araszolnak előre, szemben velük pedig két fiú, pár évvel idősebbek, mint Anna és Zsófi. Már majdnem két méterre voltak egymástól, mikor Zsófi megszólította őket: „Ti piúk (fiúk), nem gondoljátok, hogy a lányokat előre kellene engedni?”
A fiúk megszeppenve oldalra húzódtak és szabad lett a pálya a lányok előtt.
Sörédi Györgyné
XXX. évfolyam 4. szám
