A doni katasztrófára emlékeztek az egybegyűltek január 12-én, a hagyományokhoz híven a református templom kertjében.
Vér Lászlóné Irénke néni, a balatonkenesei helytörténeti emlékek eleven kútfője elevenítette fel az akkori eseményeket. Az emléktáblán csupa huszonéves kenesei fiatal neve szerepel. Kislányként még személyesen ismerte a háborúba ment fiatalokat, akik jó barátságban voltak. S ma is emlékszik azokra, akiket hiába vártak haza a két évig tartó pokolból.
Mára számos új dokumentum vált ismertté történelmünk e fejezetéről, az akkori események felidézése sokkal helytállóbb. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadványai, így például a Don-kanyar 1942-1943 –A magyar királyi 2. honvéd hadsereg képes krónikája című reprezentatív kötete segít érthetőbbé tenni azt, ami történt.
Irénke néni szavai nyomán nem csak a katonákra, hanem a családokra, a férfiak halálával magukra maradt asszonyokra és gyerekekre is emlékeztek a megjelentek. A felidézett történelem hősi halottjaival együtt megérdemlik a főhajtást a hozzátartozók is, akik mindezt megszenvedték, de az életet a férfiak nélkül is tovább vitték.
