Beszélgetés Varga Zsuzsanna képviselő asszonnyal, a Szociális Bizottság elnökével
Folytatódik Balatonkenese képviselőit megszólaltató cikksorozatunk, melyben arról kérdezzük a testület tagjait: két önkormányzati választás közötti időszak feléhez érkezve mit gondolnak, hogyan látják településünk helyzetét, mindennapjait és az általuk elképzelt jövőjét? Mik a tervek, a törekvések és hogyan szeretnék látni városunkat néhány esztendő múltán? Májusi lapszámunkban Varga Zsuzsanna képviselő asszonnyal beszélgettünk.
– Ahogyan eddig valamennyi beszélgetőtársamnak, városunk képviselőinek, Önnek is felteszem a kérdést: hogyan látja a választások óta eltelt időszakot itt, Balatonkenesén?
– Sokat dolgoztunk, nagyon sok feladatunk volt és van. Akár bármilyen más szervezetnek, vállalatnak vagy intézménynek, a képviselő-testületnek is megvan a maga felépítése és működése, mely alapján pillanatnyi és éves munkaterve kialakul. Van, amit minden évben véghez kell vinni és van, amikor hirtelen jött feladatokat kell megoldani. Az általános fenntartási kötelezettségét Balatonkenese mindig meg tudta valósítani. A fejlesztéseket általában pályázatok útján tudjuk végrehajtani, illetve mindig kell, hogy a költségvetésben rendelkezésre álljon a pályázatokhoz szükséges önrész összege. A pályázatok között jól kell tudni válogatni, hogy mindig megtaláljuk a település számára megfelelő és szükséges támogatási formát, amellyel építeni, fejleszteni tudjuk városunkat. Tavaly így utcafelújításra is nyertünk pénzt.
– Több bizottságban is tevékenykedik. Mik a feladatai és hogyan tudja összeegyeztetni ezeket?
– A Pénzügyi Bizottság tagjaként a beszámolókat átnézve én mindig elsősorban az összefüggések alapján nézem át a pénzügyeket, hogy a költségvetési törvénynek megfelelő legyen a működés. Külön intézményi ellenőrzést nem tartunk. A költségvetést, annak esetleges módosításait egyeztetem a megvalósuló dolgokkal. A negyedéves pénzügyi beszámolók teljes képet adnak a képviselő-testület részére; a pénzügyi csoport vezetője korrekt költségvetést és elszámolásokat készít.
Ezen kívül a Szociális Bizottságban dolgozom még, annak elnökeként. Ebben már a korábbiakban, az előző ciklus során is tevékenykedtem. A mostaniban öten vagyunk – ez a jelenlegi testület legnagyobb létszámú bizottsága, és ez azért hasznos, mert jobban átlátjuk a város szociális helyzetét. A szociális ügyek a legdiszkrétebb elintézési módot igénylik; aki bajban van, aki akár anyagiakban, akár bármi másban szükséget szenved, nem szívesen beszél róla. Ötünk közül valaki biztosan ismeri azt, akinek segítségre van szüksége, vagy legalább olyat, aki a segítségre szorulóról tud, így a döntéseink nem személytelenül születnek. De ettől függetlenül is csak biztatni tudok mindenkit, hogy forduljanak hozzánk bizalommal, akár írásban, akár szóban; akár az ügyintézőkhöz, akár közvetlenül a bizottság tagjaihoz, hozzám is: ha valakinek sürgős vagy tartósabb segítségre van szüksége – a rendelkezésünkre álló eszközökkel mindenképpen segíteni fogjuk. Az egyik legnagyobb problémánk, hogy a tavalyi húszmillió forintos állami támogatás után az idei évben mindösszesen kilenc és fél millió forintot kaptunk szociális ügyekre, illetve a kérésemre a képviselő-testület a költségvetésből további másfél millió forintot hagyott jóvá. Így tíz és fél millió forinttal gazdálkodunk. Megpróbáljuk a rendelkezésre álló pénzösszeget beosztani. Húsvétra sajnos nem tudtunk adni a gyerekes családoknak támogatást, de szeptemberben, a beiskolázáskor és karácsonyra mindenképpen szeretnénk megfelelő összeget adni.
– Változott-e a jelenlegi ciklusban a bizottsági munka az előzőekhez képest?
– Ez is egy mechanizmus, amit működtetni kell. Minden hónapban egyszer, a testületi ülés előtt van bizottsági ülés, ahol megvitatjuk a kérdéseket, amelyek a testület elé kerülnek. A pénzügyi bizottsági ülés előtt a tagok részleteiben is átnézik, átbeszélik az eléjük kerülő anyagokat, már a bizottsági ülésre is úgy kerülnek a dolgok. Az önkormányzat pénzügyi csoportjával, annak vezetőjével előzetesen egyeztetünk, szakmai munkát folytatunk.
– Ön szerint mik a testület eddig végzett munkájának pozitívumai?
– Elsősorban az egységet említem. Még ha nem mindig és nem is minden kérdésben értünk egyet, az alapvető dolgokat egyformán látjuk. A legfontosabb, hogy Kenese érdekeit tartsuk szem előtt; azt nézzük, az itt élő embereknek mi a jó, mi szolgálja leginkább a település fejlődését. Ezek alapkövek, amelyek jól le vannak rakva.
– Mit lát a következő választásokig feltétlenül megvalósítandó feladatnak?
– Nagyon szeretnénk, ha az eddig beadott pályázataink, amelyeket még nem bíráltak el, sikeresek lennének. Az azokban foglaltakat a választásokig meg is tudnánk valósítani. A balatoni fejlesztésekkel kapcsolatban vannak új pályázatok is – ezeket a település és a turizmus jegyében kívánjuk felhasználni. A magam részéről nem akarok nagy és hatalmas dolgokat megvalósítani, de teszem a dolgomat minden nap, becsülettel.
– Néha ez a legtöbb, amit tehetünk, hiszen nagy lépést csak kis lépések árán, jól megalapozott talajon lehet tenni…
– Én is így gondolom. Öt éves koromtól itt élek, ismerem a települést, sok mindenre emlékszem. Tudom, mik Kenese feltétlen erényei, s tudom, mik az évtizedes problémák, amelyeket bár szeretnénk, de nem mindig tudunk megoldani – és nem a mi hibánkból. Ilyen például az egykori Mélyárok feltöltése. Most készülünk rendbe tenni Kenese csapadékvíz-elvezetésének régóta megoldatlan kérdését; a Mélyárok volt nagy záporok idején a terület vízgyűjtője, megelőzte, hogy a víz elöntse az utcákat. A természet alakította olyanná, s a természet szerint működött. Évtizedekkel ezelőtt betemették, s a csapadékvíz elvezetése azóta okoz gondot. Most volt a testület előtt egy anyag, amely ennek a helyzetnek a végére kíván pontot tenni: a tervek készen vannak, bízunk a gyors megvalósulásukban.
– És az egyéb tervek? Akár rövid, akár hosszú távon?
– Középtávút tudnék említeni, ez pedig a városközpont rekonstrukciója, szebbé tétele. Erre is szeretnénk pályázni, de ha nem, valamilyen megoldást mindenképpen találunk rá. A cél, hogy miután a városközpont elkészült, a fejlesztések a jövőben innen kifelé haladva valósuljanak meg. Minden évben legalább egy utcában csinálja meg a járdát a Városgondnokság, s legalább két utcát a központhoz közel, két utcát az üdülőterületen tudjunk rendbe tenni.
– Hogyan szeretné Balatonkenesét a jövőben látni?
– Rendezett, szép kis üdülőtelepülésnek képzelem el. Továbbra is kisvárosnak szeretném látni, mert ehhez megvannak az adottságai. Vannak értékei és műemlékei. Nem szeretnék egy modern, zajos települést, hanem egy nyugodt, emberléptékű, lakható és élhető városkára gondolok. Hogy családbarátnak nevezzük-e, vagy máshogyan – számomra nem ez a lényeg. Maradjon meg Kenese csendes, de szeretett és szerethető üdülővárosnak.
Vasváry-Tóth Tibor
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 5. szám
