Gyenge Katalin jól ért ahhoz, amit csinál: a balatonkenesei Pékség láttán bárki meggyőződhet róla, hogy igényes és sikeres üzletember. A városi képviselőtestület tagjaként a pénzügyi bizottság vezetője is. Lapunk riportsorozatában, a választási ciklus feléhez érkezvén Tömör István polgármester úr és dr. Tábori György alpolgármester úr után ő a soron következő, akit arról kérdezünk: mi a véleménye az eltelt két és fél esztendőről, amióta ez a testület vezeti a várost.
– Mint a pénzügyi bizottság vezetőjétől, azt kérdezem, hogy miből van az önkormányzatnak pénze?
– Balatonkenese Önkormányzatának bevételei, egyrészt az állami normatív hozzájárulásokból a központi költségvetéséből kapott támogatásokból, átengedett adókból, valamint helyi adókból, és egyéb saját bevételekből tevődnek össze. Az Önkormányzat ezekből a bevételekből gazdálkodik. Ezen bevételekből finanszírozzuk a törvényben meghatározott kötelező főbb feladatainkat – közvilágítás, köztemető, a közutak fenntartását, üdülőhelyi feladatokat, valamint az Önkormányzatunk és intézményeink működését (Polgármester Hivatalt, Kultúra Házát. Városgondnokságot, Óvodát, TSZSZI – a becenevén nyugdíjasházat).
Helyi adók tekintetében a Testület ebben a ciklusban nem emelt adót (építményadó, telekadó iparűzési adó gépjárműadó, idegenforgalmi a-dó), továbbá nem vezetett be új adónemet.
Saját bevételeinket képezik még a strand bevételek bérleti díjak, önkormányzati vagyon hasznosításából, hozamokból.
Magyarország Kormányzata évről évre csökkenti az önkormányzatok támogatását, ez Balatonkenese vonatkozásában 2017. évre mintegy ötven millió Ft elvonást jelent.
Városunk Önkormányzatának nincsen felvett banki hitele, a befolyt pénzeszközökből eltudja látni feladatát, bizonyos méretű tartalékot is tud képezni, kismérvű fejlesztéseket tud végrehajtani. A pénzügyi helyzete renden van.
– Nagy dolog, ha egy település költségvetése, pénzügyi helyzete rendben van. És egy település működtetése szempontjából az egyik legfontosabb, hogy egyáltalában legyen költségvetése. Mi a helyzet a kenesei költségvetéssel?
– A március 9-i képviselő testületi ülésen elfogadtuk városunk 2017. évi költségvetését. Bevételeinket alulterveztük, vannak benne tartalékok.
Bevételi-kiadási oldalon a 2017. évben az Önkormányzat mintegy 850 millió Ft-ból gazdálkodhat. 2016. évi pénzmaradványunk 142 millió Ft, és a 2017. évi összes tervezett költségvetési bevételeink 708 millió Ft, tehát összesen 850 millió Ft-ból kell gazdálkodnunk.
Az általános tartalék terhére mintegy 15 millió Ft-ot tettünk. A költségvetés főösszegében benne van a Kultúra Házának felújítására megnyert 100 millió Ft összege, valamint a vis major 40 millió Ft-ja, viharkár kármentesítésére. Balatonkenese 2017. évi költségvetése a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelel.
A tervezésben mindig sok munka van, ebben is. A bevételi oldal alultervezésének megvannak az előnyei az ezévi költségvetés tartható és biztonságos. A település jövőjét nem veszélyezteti semmi sem. Amint említettem adót nem emeltünk, Kenesének nincs hitele vagy adósága, ez nagyon fontos. Szeretnénk, ha nem lennének negatív meglepetéseink, jobb örülni, hogy itt is több bevétel, ott is, és jöhet a kellemes tervezés, hogy a rengeteg feladatból mire fordítsunk.
Támogatni tudjuk a fiatalok lakásépítési és letelepedési lehetőségeit, Sőt, például a Városgondnokság betervezett munkabérét is megemeltük, hogy olyan, kvalifikált embereket lehessen alkalmazni, akik szaktudásukkal a település érdekeit tudnák szolgálni, és ehhez legalább ne a minimálbér legyen a kiinduló, hanem emelt bérrel lehessen őket foglalkoztatni és ezáltal itt is tartani a településen. A város által fenntartott egyéb intézményi állásokban is ez a célunk – és ezt meg is fogjuk valósítani –, hogy ne a létszámot kelljen emelni, hanem a meglévő munkaerőt itt tartani. Olyan embereket, akik a településért tudnak tenni és a tudásukat tudják kamatoztatni.
Ismerve a Magyarországon és Európában lévő munkaerőgondokat – mert mozgásban a világ, mindenki megy jobbra-balra – Kenesén sincs ez másképp, a Balaton melletti települések esetében pedig fűszerezve van még a tél és nyár váltakozással, ami a település terhelését illeti. Nekünk széles látókörű emberekre van szükségünk, annak ellenére, hogy a média és az oktatás mára eléggé beszűkítette az embereket tudását. Régen – nem akarok elcsépelt szavakat használni – sok mindenre megtanították az embereket, manapság csak a részfeladatok ellátására, amikor viszont a kreativitás kellene, hogy érvényesüljön gondok vannak, és főleg a szakmunkás utánpótlásban. Ez a széles látókör és a szűk látókör közötti különbség.
– Adósságok nélküli település, béremelési lehetőségek a közszférában, lehetőségek a kreativitás kibontakoztatására, és mindez Balatonkenesén… Ezeknél kellemesebb kilátásokról a mai eladósodott világban nem is nagyon lehetne hallani. Kenese mindazon túl, hogy nekünk életünk helyszíne és színtere, elsősorban üdülő település. A turizmussal kapcsolatosan mit tartana fontosnak Kenesén?
– A turizmussal kapcsolatban a Tatárlikak és a tátorján az eddiginél nagyobb figyelmet igényelne. Ezen a ponton még mindig ott tartunk mi is, mint a legtöbb település, hogy valami hatásos turisztikai terméket kellene találni, pedig nekünk itt van. Ebben a tekintetben szerte a világon olyan fölösleges por-tékákat adnak el, hogy hihetetlen. Kenesének pedig itt van egy olyan történelmi értéke, amivel mi nem élünk, és nem igazán adunk neki teret. Csak ki kellene építeni, szépen. Én ezt mondom, ezt képviselem, – az ellenvéleményen lévőkkel szemben is –, hogy a Tatárlikakkal és a tátorján növénnyel kellene többet foglalkozni. Ez sok munkát, elszántságot követelő feladat lenne. Máshol olyan elismeréseket vívnak ki, és sikeresek nevetséges és nem is eredeti dolgokkal, mint például a levendulatermesztés. Holott a levendula előfordul Indiától az Atlanti-óceánig mindenhol. A tátorján növény egyedül Balatonkenesén létezik, és itt ráadásul őshonos! Ez akkora értékünk, hogy arra nincsen szó. Azt legalább az elődeink már elérték, hogy végül védett növény lett.
– Jó hír, ha sikerülne valamit tenni a tátorjánnal kapcsolatban. Lehetne-e valahogyan termeszteni, kulturáltan, kisüzemi körülmények között, közcélúan, hogy annyi legyen belőle a településnek, hogy a turistáknak is jusson elég, hogy megízlelhessék?
– A termesztést kell megvalósítani, hogy több legyen belőle. Ez közérdek, és közfeladat. Fent a Soós-hegyen, ahol csak vadon él, és a szél görgeti a termését, már kipusztuló félben van. Pedig ez az eredeti élőhelye, a természetes közege. Termeszteni kellene, mert régen, amikor még sok volt, a szárát és a gyökerét fogyasztották a falubeliek és elég különleges. Most ott a vadonban a vaddisznók lakmározzák, és alig van már belőle. Egy erre alkalmas területen el kellene kezdeni szaporítani – én általánosságban ezt javasolnám.
– Mit lehetne kezdeni az idegenforgalommal?
– Nagyon szép ötletek hangzanak el, hogy milyen legyen Kenese, hogy az idelátogatók családbarát környezetet találjanak. Pedig a vendégek jó lenne, ha elsősorban pihenni jönnének. Szerintem ezt a vonalat kellene erősíteni. Elfoglaltságként a remek túralehetőségeket is számba kellene venni – igen ám, de a Soós-hegyre például nem tudunk felmenni. A vadregényes környezet is nyújt ugyan élményeket, de azokra is gondolnunk kell, akik nem mozognak olyan jól.
A lenyűgöző panoráma és a magyar tenger látványa is elég kell, hogy legyen a boldogsághoz. Azt az elképzelést támogatom, hogy Kenese maradjon nyugalmas hely, a zajos forgatag továbbra is inkább a Balaton más vidékeire koncentrálódjon – Siófokra és a tó déli partjára.
– Sikerül a testületnek ezen meglévő keretek között, a rendelkezésre álló idő alatt, a félidőhöz érkezvén megvalósítani még azt, ami az embereknek, az itt élőknek hasznára válhat?
– A testület azon van, hogy egységben és a településért dolgozzon, az emberek megelégedésére. A súrlódások hozzátartoznak az élethez. Ezzel nincs is gond. Viszont egészen más, és ezt bizony hangsúlyoznunk kell, hogy azért elég speciális helyzetben vagyunk. Egy közösség történetében nem mindennapi, hogy egy része egyszer csak leválik róla, elszakad tőle; és a vagyonmegosztás egy házasságban is nehéz és bonyolult dolog, hát még egy település vonatkozásában – hogy ismét a pénzügyi bizottság szólaljon meg bennem. Elég probléma ez, de én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy még nem sikerült megegyeznünk Akarattyával, a viszony mégsem mérgesedett el. Függetlenül attól, hogy a kommunikáció nem biztos, hogy mindig kielégítő, én úgy gondolom, jó úton haladunk; még a pereskedéssel együtt is. És sikerülhet elérni a célunkat, az itt élők életszínvonalán javítva.
– Nincs tehát Akarattyával olyan mélységes ellentét, ami ne rendeződhetne?
– Mindenki a saját maga érdekeit védi, és ez természetes dolog. Nincs haragoskodás, nincs sárdobálás. Azzal, hogy Kenese perre ment, az volt a szándék, hogy a bíróságon rögzíthesse mindkét fél a megegyezést, a visszalépés és az egyéb kerülőutak lehetősége nélkül. De ezt Tömör István polgármester úr is megerősítette már, a nagy nyilvánosság előtt.
– Igen, ez így van.
– Az a lényeg, hogy szerintem nem a bíróság lesz az, amely a végeredményt kimondja: nekünk, a két településnek kell megegyeznünk, törvényes keretek között. Valójában ezért van szükség a bíróságra. Nem egyszerű, mégis úgy látom, hogy mindkét településen békesség van. Az elmúlt időszak nagy károkat okozott, az ellenségeskedés ugyanis nagyon romboló.
– A két település tekintetében hogy lehet megegyezni? Amikor az egyik eleve nem akart együtt maradni a másikkal, ha tehát az együtt maradásban nem sikerült megegyezni, akkor hogyan és miben lehetne megegyezni különváltan?
– Ebben a bíróság nem árt, ha segíteni tud. Véleményem szerint az előző ciklusban meg az azt megelőző ciklusban, vagyis legalább nyolc-tíz éven át, nem folyt igazán tervszerű gazdálkodás, nem volt előrelátó, hosszú távú tervezés. A jelenlegi testületnek az elmaradt feladatokat is meg kell tudnia oldani. Az akarattyaiakban valamiért felmerült a különválás gondolata, és ez valószínűleg ide vezethető vissza. A jelenlegi testületnek azt is meg kell oldania, hogy Balatonkenese városközpontját vagy a strand-térség dolgait és sok egyebet rendezzen, hosszútávra. Mindezt elő kell készíteni, meg kell alapozni. A település jövőjére vonatkozó korábbi tervek mára idejétmúlttá váltak, hiszen azóta felgyorsult, megváltozott a világ. Az elmúlt tizenöt évben nem voltak távlati elképzelések, tervek nem készültek. Most, jelen pillanatban, ez a testület ezeken dolgozik. Jelen pillanatban a testület azon dolgozik, hogy próbál a Balaton-parti részeken és Kenese központját, meg az egész települést illetően célokat kitűzni, fejlesztéseket tervezni és megvalósítani.
Nagy mozgásban van a világ, nem csak Magyarország vagy Kenese. Nálunk is minden nehézség, amivel küszködünk, az elmúlt ciklusok itt hagyott öröksége, hordaléka. Érezteti még a hatását, de szerencsére kopik már kifelé. A változások szele lassan eltünteti a múlt porát.
– És ebben a felgyorsult tempóban a mostani testület, ha le tud fektetni új terveket, azokat mikor lehet majd megvalósítani?
– A Soós-hegyből kell Balatonkenesének TURISZTIKAI TERMÉKET csinálni, pontosabban ki kell aknázni a benne a település számára rejlő és adott lehetőségeket. Ezáltal akár egész éves látogatottságot lehet generálni. Ami igazán fontos volna az itt élők számára. Nekünk a sok kincsből egy nagy kincsünk van a Soós-hegy, ebben van a jövő, egy történelmi hely! Ez egészen megváltoztathatná mindannyiunk életét.
Mindenhez időre van szükség. A célokat illetően egységben van az önkormányzat. Nincsenek különösebb problémák, ha vannak is nézeteltéréseink, az abból fakad, hogy esetenként másképp gondolkozunk. Egy a lényege ennek: hogy közülünk mindenki a településért dolgozik.
Itt van például ez a Hírlap is, ami pedig sokkal jobb, mint volt, és ez is ennek a mostani összetartásnak az egyik eredménye. Ez az önkormányzati újság soha nem volt még ennyire népszerű és keresett és ennyire színvonalas. Köszönjük a kenesei embereknek, az olvasóknak, hogy kedvelik ezt az újságot. És együtt lehetővé vált, hogy idáig eljutottunk.
– Ennek mi is szívből örülünk. Mert ez tényleg rólunk, mindannyiunkról, és Keneséről szól.
Vasváry-Tóth Tibor
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 4. szám
