Kertay Zsuzsi és a Ritmus-, Tánc és Mozgásművészeti Egyesület
– Hogyan kezdődött az egyesület működése? Mikor gondoltál, gondoltatok arra, hogy megalakítjátok?
– Vincze Lajosné Szilviától – aki immáron az egyesület vezetője – származik az ötlet, az ő kezdeményesére alakultunk meg. Én anno együtt táncoltam az ő lányával, Vincze Kittivel, így régi ismeretség a miénk. Azóta szoros kötelék alakult ki kettőnk között, és igen bizalmi kapcsolatban állunk egymással, hisz tudjuk, hogy egymásra mindig számíthatunk. 2014 szeptemberében indultunk, akkor még alapítványként működtünk, majd később lettünk Ritmus-, Tánc és Mozgásművészeti Egyesület. Megalakulásunk évében pár gyerkőccel foglalkoztam. Az év végére tizenöt főre emelkedett a létszám, ami, úgy gondolom, nagy dolog. Főként pici gyerekekről volt szó, ovisokról. Számomra is újdonság volt a tanítás, izgalmas volt kitapasztalni, hogy a gyerekeknél mi és hogyan válik be a legjobban. Próbáltam játékos módszereket alkalmazni náluk és énekelve tanítottam őket, hogy a ritmust jobban érezzék. 2016 januárjában megalakult a balatonkenesei csoportunk, négy fővel. Hála Istennek azóta ez a létszám már tizenöt főre duzzadt, a gyerekek szuper eredményeket érnek el, nagyon ügyesek és nagyon szeretik, amit csinálnak. Számomra, számunkra ez a legfontosabb.
Zircen is nagy áttörés indult el, hiszen nem számítottunk ennyi gyerekre. 2015 szeptemberében, mondhatni megrohamoztak bennünket, és a tizenöt fős alaplétszám majdnem a háromszorosára duzzadt. Így egészült ki az oktatásunk balettoktatással. Finta Dóra diplomás táncpedagógus foglalkozik a gyerekekkel, korosztály szerint. Illetve nagy segítségünkre van Horváth Péter (Péter bácsi), aki akrobatikaóra keretein belül tanítja meg a gyerekeknek azokat a fontos alapokat, amiket mi később beépítünk a koreográfiákba. Elmaradhatatlan segítséget nyújt Vincze Szilvia a szervezési dolgokban és a szülőkkel való kommunikációban. Azt mondhatom, hogy nagyon jó kis csapatot alkotunk, mind a vezetőség mind a szülők, hisz a szülők segítsége nélkül sok minden nem lenne megoldható. Azt azért el kell mondanom, hogy nemcsak gyerekek oktatásával foglalkozik az egyesület. Van egy saját fejlesztésű tornánk, melynek neve: aktív táncos torna. Felnőtteknek szól, átmozgató edzésforma, amely igazából teljesen kikapcsol, hiszen próbálok olyan zenéket használni, ami vérpezsdítő. Főként a latin és standard táncok alapjai köré csoportosulnak a lépések. Ezen kívül nem elhanyagolható az a tevékenységünk sem, amit a divat inspirált: mostanában nagyon elterjedt, hogy a párok az esküvőre tánccal készülnek vendégeiknek. Jó néhány páros megfordult már nálam, akiknek volt szerencsém segíteni a nagy napra való felkészülésben. Ez igazán örömmel tölt el, nemes feladatnak tartom.
– Mindig táncoltál? Hivatásszerűen?
– Kiskorom óta mindig táncoltam, mert hát elmondhatom: „születésem napja / életutam adja”, mivel a tánc világnapján, április 29-én születtem. Kipróbáltam sokféle műfajt, jazzbalettoztam, akrobatikus rockyztam. Aztán később megismerkedtem a latin tánc alapjaival, és ebben találtam meg igazán önmagam. Nagyon szerettem. Aztán sajnos abba kellett hagynom, mert az akkori tánctanárom Spanyolországba költözött, így megszűnt ez a lehetőség. Később visszajött, aminek nagyon örültem, de sajnos már nem éreztem azt a pezsgést, amit korábban, de a tánc, a mozgás nagyon hiányzott, hiszen lételemem.
Édesanyám barátnője, Völler Adél egy musicalstúdiót működtetett. Kérdez-
dezte, nem lenne-e kedvem csatlakozni. Első körben a tánc miatt mentem oda, nem is gondoltam, hogy itt majd bele- kóstolhatok az éneklésbe is. Nagyon sok barátságot kötöttem, illetve egy olyan tánctanárt ismerhettem meg, akinek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, és a mai napig szeretettel gondolok rá. Ő Valc Szabolcs professzionális táncos, a-kitől rettentő sokat tanultam és sokat köszönhetek neki. Jó pár évig a musical stúdióban tevékenykedtem, nagyon szerettem és rájöttem, hogy az éneklés sem áll tőlem távol. Később elkerültem egy másik énektanárhoz, Hégelyné Kóródi Mónikához, akinél tovább folytatódott a hangképzés, de a tánc sem maradt el. Számos neves zenésszel énekeltem a Fűz-fő Bigband csapatában. Így azt mondhatom, szerencsés vagyok, hogy ennyire a művészetek felé sodort az élet.
Ahogy telt-múlt az idő, egyre kevesebb idő maradt a hobbimra, így sajnos véget ért ez a korszaka az életemnek.
– A táncoktatás előtt mivel foglalkoztál?
– Főképp tanultam. Egyetemet végeztem, a Pannon Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakán. Nem sokkal ezután jogi asszisztensi végzettséget szerezem, amiben aztán három évig dolgoztam a táncoktatás előtt. Ezen kívül nyaranta a vendéglátásban tevékenykedtem. Így igazán sosem vált unalmassá egyik tevékenység sem.
– Milyen táncokat szeretsz és tudsz?
– Mint említettem, nagyon közel állnak hozzám a latin táncok. Szeretem a swing lüktetését és ritmusát, a showtáncok és a musicaltáncok sem állnak tőlem messze. A pörgősebb táncok azok, amik igazán elvarázsolnak, és tulajdonképpen ez az a vonal, amit én is képviselek.
– Mit szeretsz a legjobban ebben a „munkában”? Amire egyébként te biztos, hogy nem így tekintesz, mert a szavaidból úgy tűnik, sokkal inkább a hobbid.
– Igen, ez jó megfogalmazás! Számomra ez nem egy munka – vagyis nyilván munka, de sokkal inkább hivatásomnak tekintem. Én attól vagyok boldog, ha a gyerekeknek, a felnőtteknek, vagy bárkinek, aki megkeres, és hozzám jár, a tánc varázslatos ereje által olyat adhatok, ami pluszt jelent, kiemeli őket a mindennapi mókuskerékből. És szerintem minden embernek szüksége van egy olyan tevékenységre, ami örömet ad számára, főleg a mai rohanó világban. Az pedig, hogy gyerekkel foglalkozhatok, megnyugtat, ellazít és rengeteg szeretetet ad. Megint csak azt tudom mondani, hogy hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hiszen hálás feladatkört töltök be, ami ráadásul engem is felszabadít.
– Azért nem lehetett egyszerű egyik napról a másikra valami mást kezdeni, mint amit addig tanultál és végeztél – még ha volt is táncos és énekes előéleted is. Honnan és hogyan jött a váltás gondolata és lehetősége?
– A váltás gondolata Vincze Lajosné Szilviától ered, hiszen ő állt elő az ötlettel, hogy csináljunk egy egyesületet. Megmondom őszintén, kissé szkeptikus voltam a dolog kapcsán, de úgy voltam vele: jó, vágjunk bele…. miért ne?! És bejött! Azt gondolom, hogy Szilvi hihetetlen energiákkal van megáldva, hiszen megy előre, számára nincs lehetetlen. Úgy érzem, mellette jó helyen vagyok – ezen kívül a családom maximálisan támogat mindenben, így teljes a kép.
– Hogyan szerveződtek a tanítványok?
– Hála Istennek, hirdetnünk nem nagyon kellett magunkat, hiszen egyesületünk megléte szájról szájra terjedt, mindjárt az elején sok volt a csatlakozni vágyó aprónép.
– Akik, gondolom, nem mindig rendelkeznek azonos alapokkal. Mi alapján választod ki és állítod össze a repertoárt?
– Első körben korosztály szerint dolgozunk, mivel sok versenyen részt veszünk, ezért ott a korosztály szerinti kiírást kell alapul vennünk. Hogy mit tanítok a gyerekeknek, az nagyon változó;sok zenét választok gyermekmusicalekből, mivel annak van története és tudom mi köré építeni a kitalált koncepciót; előfordul, hogy még megspékelem ezzel-azzal. A nagyon piciknek próbálok egyértelműen magyar zenét választani, hiszen azáltal, hogy érti a nyelvezetet, könnyebbé válik számára a tanulás fázisa is. Nagyobbaknak már jöhet a showtánc, a színpadi tánc. Igazából nekem a zene súg: ha az megfog, akkor elindul az a bizonyos folyamat.
– Figyelembe veszed a gyerekek képességeit, igyekszel nekik, a tudásuknak és egyéniségüknek való feladatot adni?
– Mindenképpen. A csoportos koreográfiák ezért jelentenek nagyobb nehézséget, hiszen ott van tíz-tizenkét gyermek, és bizony vannak képességbeli különbségek. Próbálom áthidalni ezeket, méghozzá úgy, hogy adott koreográfián belül kisebb csoportokat hozok létre, s ők mást csinálnak, mint a többiek. Az egyéni produkcióknál pedig teljesen személyre szabott koncepciót találok ki, vagy ha duóról, trióról beszélünk, igyekszem hasonló kaliberű gyerekeket választani egymáshoz.
– Milyen a versenyzés? Hogyan éled meg te és hogyan a gyerekek?
– A versenyzést a gyerekek nagyon élvezik, számunkra ez egy tükör, amiben láthatjuk, hol tartunk. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy erősödik a mezőny is, és mondhatom, hogy ilyen rövid működési idő alatt ilyen eredményeket elérni, amiket a gyerekek hoznak… hát maximális büszkeséggel tölt el minket. Teljesen mindegy, hogy az adott versenyen mit ér el a gyerkőc, mi mindig ahhoz viszonyítunk, hogy időarányban mennyi ideje működünk azokhoz az egyesületekhez képest, akik már évtizedeket tudhatnak maguk mögött. És még így is bátran állíthatom, hogy ezekkel az egyesületekkel is fel tudjuk venni a versenyt. Szóval ez az egész: büszkeség, büszkeség, büszkeség.
– Rövid idő alatt komoly eredményeket értetek el. Hol tartotok most?
– Megkezdtük a Magyar Látványtánc versenysorozatát, túl vagyunk egy területi versenyen, ahol számos jó helyezést és minősítést szereztünk, illetve különdíjjal is büszkélkedhetünk. Mögöttünk van már az Országos Bajnokság is, ahol szintén nagyon ügyesek voltak a gyerekek és szintén kaptunk különdíjat is. A következő az Európa Bajnokság lesz, ami Pesten kerül megrendezésre. Erre készülünk most, illetve a június 18-án tartandó gálaműsorra, valamint a nyári edzőtáborainkra. Van teendőnk bőven.
– Látszik, hogy nagy sebességgel pörög az életetek. Mik a terveitek a közeljövőre, illetve a távolabbi időkre?
– Mint az előbb említettem, nyári táborral készülünk a gyerekeknek. Kenesén június 19-től 23-ig lesz a tábor, Zircen pedig július első két hetében tartjuk. Terveknek mindig kell lenni, hiszen sokszor van, hogy egy évre előre rendelkeznünk kell a koreográfiák tervezetével. Rengeteget dolgozunk azon, hogy mindig megtaláljuk a gyerekeknek a legmegfelelőbb lehetőséget. Várjuk, hogy mit hoz számunkra a jövő.
– Ehhez nagyon sok sikert és további díjakat, a feladatokhoz pedig sok erőt és kitartást kívánunk nektek!
– Köszönjük!
– nk –
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 6. szám
