Mottó: Ember, küzdj, és bízva bízzál!
Tavasszal, mikor az első virágok megjelennek a még hideg és kemény földön, mindig elcsodálkozom, hogy egy apró mag vagy gumó milyen belső erőt képes összegyűjteni, hogy a zord körülmények dacára képes legyen szemet és lelket gyönyörködtető szín- és forma kavalkádot felmutatni. A tél utolsó napjaiban a lélek már szomjazik a színek varázsa után, és a természet bőkezűen példát mutat az embereknek, hogy a küzdelemnek van eredménye.
Az emberi élet során is előfordul, hogy téli zordságot élünk át lelkünkben vagy testünkben (kisebb-nagyobb kudarcok vagy fájdalmak formájában), és valóban nagy belső erőket kell mozgósítanunk ahhoz, hogy a hideg valóság átalakuljon bennünk egy új, lüktető életté.
De hogyan lehet cselekedni egy fájdalmas helyzetben? Milyen lelki mankók vannak, amelyek segítségével át tudok menni egy aktuálisan nehéz élethelyzeten? Hogyan tudok odaállni szeretteim mellé egy ilyen helyzetben? Milyen pozitív megküzdési eszközeim vannak?
A fájdalommal való szembesülés első pillanata a lelki dermedtséghez hasonlítható. Az ember lefagy. Nem érti. Miért vele? Miért most? Ilyenkor érdemes keresnem valakit, aki felé bizalommal vagyok, akiről tudom, hogy mellettem van. Talán nem mondok semmit, de nem vagyok egyedül. A másik szerető jelenléte már a gyógyulás kezdete. Segít, hogy szembenézzek azzal, ami történt velem.
Ha már a belső dermedtség felengedett bennem, akkor tudok beszélni róla. Jó kibeszélni, elmesélni, ami történt. A léleknek szüksége van egyfajta szellőzetésre, megtisztulásra. Itt igazán értékes egy őszinte és megbízható társ vagy barát, akinél biztonságban vannak az érzéseim és gondjaim.
Ha nincs ilyen társam vagy barátom, akkor ki is írhatom magamból az eseményeket. Jó dolog erre a célra egy lelki naplót vezetni. Mikor képes vagyok megfogalmazni a fájdalmamat, mély érzéseimet, egy újabb lépést tettem a lelki gyógyulás felé.
Ha már képes vagyok beszélni arról, ami történt velem, akkor bevethetem a megküzdés következő eszközét, a humort, amely biológia és lelki értelemben is gyógyít. A nevetés bekapcsolja az agyban található örömközpontot. Egy húsz perces közös nevetés képes felerősíteni egy romokban heverő immunrendszert is, képes kiemelni a kétségbeesésből, és átkeretezni a megtörtént eseményeket.
A pozitív megküzdési módok közé tartozik a spiritualitás is, amikor úgy élem az életemet, hogy tudom, hogy nem vagyok egyedül. Amikor tudatosan átadom egy nálam nagyobb erőnek az életem feletti kontrollt, és rábízom magamat egy nálamnál hatalmasabbra.
Ehhez kapcsolódik a következő pozitív megküzdési mód, az ima vagy meditáció. A tudatos és tökéletes jelen-lét, amikor az ember belép a belső figyelem állapotába, megteremti a kapcsolatot önmagával és a saját világával, hívő ember pedig itt kapcsolatba lép Istennel. Ebben a különleges lelki állapotban ki tudok zárni minden olyan tényezőt, amely megzavarja belső nyugalmamat. Ekkor a velem történt események is új értelmet nyernek, és új életérzések indulnak el bennem.
Ha már képes vagyok bizonyos távolságból tekinteni a velem történt negatív élményre, akkor tudatosan át tudom gondolni mi is történt, hogyan tovább, esetleg milyen ellenlépéseket tudok és szeretnék kivitelezni. Ekkor már nem a harag vagy a megbántottság vezérel, hanem felelősséggel újra kezembe veszem az életem folyásának irányítását.
Kundera így ír a Lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében: „anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.” Az ember életének alakulása talán ahhoz hasonlítható, mikor egy művész létrehozza élete remekművét. Lehet közkívánatra cselekedni, lehet érzelmi alapon visszavágni, de lehet az igazság, a szépség, a jóság, egyszóval a szentség felé igyekezni.
M. Teréz nővér
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 4. szám
