Mottó: Járni az újratervezett úton, maga a boldogság
A tél vége már sokszor megterhelő, már sokat fáztunk, túl sokat voltunk a lakáson belül. Vágyunk a napfényre, a szép időre, a Balaton-parti sétákra. A tavasz a megújulás, a kikelet időszaka, amikor a téli nyugalmi időszak után előbújnak a földből az első virágok, kirügyeznek a fák és újból élettel telivé válik a természet körülöttünk. S mikor töltődünk a friss levegőn, a langyos tavaszi fuvallat új terveket ébreszt bennünk. Talán már tervezzük a szabadságunkat, talán a lakásunkban szeretnénk valamit megújítani, megszabadulni a feleslegestől, a sarokba félrerakott „egyszer majd még jó lesz” dolgoktól, amit már valószínűleg soha nem fogunk újra a kezünkbe venni. De most! Ez az időszak sokunk életében elindítja a megújulás iránti vágyat, mind a testi megújulás, mind a lelki megújulás területén.
Ez a tavaszi időszak az Egyház életében is megtalálható, amikor a húsvéti beteljesedés előtt a nagyböjti időszak lehetőséget ad a megtisztulásra. Mintha mostanában újra felfedezné a világ is a böjtöt, de inkább, mint méregtelenítő kúrát vagy más, élet-mód szempontjából jótékony hatású tevékenységet. Pedig az Egyház nagyböjti időszaka nem egy vallásosan becsomagolt tisztító kúra vagy diéta. Mikor eljön az idő, hogy felvegyem a tavaszi ruháimat és rájövök, hogy a téli időszak néhány centimétert varázsolt a derekamra, és ezért meghúzom a vacsorám mennyiségét, ez a diéta. A diéta nem rossz, de ne vonjam be vallásos púderral és pipáljam ki vele a tavaszi megújulás lelki oldalát. Az Egyházban a nagyböjt egyik feladata egyfajta tudatos egyensúlyvesztés annak érdekében, hogy kiderüljön, van-e mélyebb – lelki – erőforrásunk. Van-e valódi spirituális kapaszkodónk, ami akkor is megtart minket, ha – a fenti példát nézve – éhesek vagyunk. Minden megtisztulásnak és megújulásnak van testi és lelki oldala. A testi oldalát talán könnyebb meghatározni, hisz a megújulást legtöbbször az önmegtagadással szoktuk összekapcsolni: megvonok magamtól valamit, megszabadulok a felesleges dolgaimtól, átrendezem a lakásomat, … . A másik a lélek tisztulása: megfékezni bensőnket, rendetlen hajlamainkat, kellemetlen vágyaimat, és újrarendezni az életem vonalát … . Mint egy lelki-szellemi GPS, lehetőséget ad az életem újratervezésére.
Hogyan kapcsolódik a megtisztulás és megújulás életünk vezetéséhez? Először is mindenkinek jó, ha van egy életcélja. Tudni, mit szeretne elérni az életében. Mi a végső célja. Mire szeretne majd szabadon, örömmel és szeretettel teli szívvel visszatekinteni. Másodszor pedig, ha ez a cél megvan, akkor megtervezzük hozzá életünk útját is, hogyan szeretnénk azt elérni, milyen lépéseket szeretnék tenni a cél érdekében. De ahogy telnek az évek, rá fogunk döbbenni, hogy például egyre kényelmesebben élünk, sok olyan dolog tapadt hozzánk, vált megszokottá, amelyek egyre távolabb visznek bennünket az eredeti életcélunktól. Vagy egyre többet és többet dolgozunk, hogy még többet és még többet keressünk, de közben a megkeresett pénzt gyakran olyan dolgok vásárlására költjük, amelyekre igazából nincs szükségünk, sőt emiatt a minőségi idő is egyre kevesebb az életünkben. Vagy egészségtelen módon élünk, étkezünk, és már érezzük, hogy nem lesz ez így jó … és folytathatnám. A megtisztulás és megújulás időszaka arra is szolgál, hogy átgondoljam az életemet és döntéseket hozzak, mit engedjek el az életemből, mit építsek be, hogyan tértem le a magamnak kijelölt életútról, és hogyan szeretnék visszatérni rá. Kialakultak-e rossz szokásaim, idegesítő megjegyzéseim, mennyire lettem lelkileg igényes vagy igénytelen, …
A megtisztulás és megújulás időszaka lehetőségek egész tárházát tárja elénk, és én döntök a változásról vagy a nem változásról. Először is azt érdemes végiggondolni, hogy kitartok-e még az életcélom mellett, vagy arra is ráférne egy kis újratervezés. Időről időre az életcél is változhat. Az elmúlt évek tapasztalata, a megváltozott körülményeim és lehetőségeim újratervezhetik az életcélomat is. Ha az életcélomat már felülvizsgáltam, akkor a hozzá vezető utat tudom évről évre felülvizsgálni. Segíti-e a mostani életvezetésem az életcélom elérésében, vagy csak kitűztem egy ideális célt, amiről jó álmodozni, de a tettek valahogy elmaradnak mellőle. Ideális esetben az életcélom mellé konkrét terveket és tetteket társítok, hogy úgy mondjam, aprópénzre váltom a céljaimat, lebontom kisebb célokra, amelyeket már átlátok és könnyebben megvalósítok.
Ha már megvan az újratervezett cél és kidolgoztam mellé az új utakat is, akkor gondoljak arra, hogy a legnagyobb boldogság maga az úton járás. A cél elérése „csak” ráadás.
Élményekkel és örömökkel teli utazást kívánok mindenkinek, nemcsak tavasszal.
M. Teréz nővér
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 3. szám
