Arra kérdésre keressük a választ, hogy miért olyan könnyű bűnt elkövetni, és miért olyan nehéz jót tenni?
Minden ember szeretne jól, sikeresen és megbecsülten élni, és ugyanakkor ennek rengeteg akadályát fedezi fel önmagában és környezetében. Ilyenek a testi-lelki nehézségek, rossz szokásai, helyenként fellépő lustasága, és még sok más ezekhez hasonló dolog. A belső problémákat csak tetézik a kívülről jövő rossz környezeti hatások, példák, ösztönzések és biztatások, melyek könnyű sikert ígérnek, amelyekhez nincs szükség erőfeszítésre, mert csupán el kell eresztenie magát az embernek, és az édes eredmény máris az ölébe hull. Nagy kár lenne mindebből kihagyni a gonosz lélek igen ravasz csábítását, amit kísértésnek is nevezhetünk.
A probléma azonban rögtön jelentkezik: a könnyű eleresztés után, már nem a maga ura az ember, hanem a kísértő birtoka. Az eredmény pedig nem az öröm és a boldogság, hanem a szégyen és a megalázottság.
Amikor az evangélium Jézus megkísértéséről tudósít (pl. Mk 1,12-15), akkor nemcsak a lelki erősségére hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy Krisztus megváltotta a kísértéseinket is. Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem veszítheti el magát, hanem azt, hogy az elesett embernek mentőkötelet dob, vagyis szövetséget köt vele, hogy kihúzza a bajból.
A talpra állított ember már képes a valódi értékek megvalósítására. Ez nem azt jelenti, hogy már megszűntek az őt ostromló lealacsonyító erők támadásai, hanem azt, hogy az Istennel való kreatív hűségben képes lépésről lépésre – Jézushoz hasonlóan – győzedelmeskedni. Mindennek az az eredménye, hogy az illető rátalált emberi életének értelmére, valódi örömére és boldogságára.
Miért olyan könnyű a rosszat tenni? Mert ahhoz nem kell emberi kvalitás, hanem pont ezt kell feladni egy elegáns hanyag mozdulattal, más kifejezéssel csak el kell ereszteni magát az embernek; és miért olyan nehéz a jót tenni? Mert az emberi kvalitás felemelését és egyesítését jelenti az isteni kegyelemmel. – De hát ennek van értelme…!
Dr. Balázs Pál
XXX. Évfolyam 3. szám
