Közösen megült disznótorral zárta le 2016-os szezont a balatonkenesei Horgászegyesület. Az eseményre a kikötőben került sor.
Jó hangulatban telt a nap, mindenki kivette a részét a munkából. A lányok kínálgatták a saját készítésű süteményeiket és pogácsáikat. A fiúk természetesen a pálinkáikat, boraikat és söreiket helyezték előnybe. A hidegre való tekintettel a forralt bor is igen népszerű volt. Folyamatosan sült a pecsenye, hurka és a kolbász, amit közösen fogyasztottunk el. Estére elkészült az ilyenkor szokásos finom orjaleves is, ami igen jót tett a viseltes gyomroknak.
Ami megmaradt, vagy inkább ami nem fogyott el, azt az este folyamán tombolával nyerhette meg a tagság.
A napot táncos mulatsággal zártuk.
Mindenki nagyon jól érezte magát, méltó lezárása volt ez az évnek.
Varga Éva
Derűs reggelre ébredtünk november 26-án, a horgászegyesületi disznótor napján. A felkelő nap sugarai lágyan simogatták az álmos arcokat, miközben enyhe meleg levegőt hozott felénk a déli szellő. A Balaton vizén játékos aprócska hullámok kergették egymást s halk csobogásukkal mintha bennünket is játékra csábítottak volna. A kéklőn ragyogó égbolt s az Öreg Tó vizének színe szinte versenyre keltek egymással, s emberi szemmel megítélni vajon, ki a szebb, képtelenség lenne. A sirályok fel s alá csapongóan rikoltozván biztatták egymás a kötelező légi mutatványok végrehajtására. A kikötő szépen ápolt gyepszőnyegéről lassan felszáradtak a hideg éjszaka utolsó harmatcseppjei is.
Egymás után érkeztek horgásztársaim és a kedves horgászfeleségek, s néhány pillanat alatt „belaktuk” kikötőnk területét. Jó barátok és sporttársak köszöntötték egymást e számunkra évbúcsúztatónak tekintett rendezvényen. Hangos ováció fogadta a nap főszereplőjét, a száznyolcvan kilós kocát s az őt ide szállító bölléreket. Az összeszokottság jelei jól látszódtak a disznónk körül forgolódó társainkon, hisz a „vak” is láthatta, hogy mindnyájan egy felesleges szó nélkül végezték munkájukat. Népes felnőtt s lelkes gyermeksereg kísérte nagy figyelemmel a pörzsölés és a tisztítás folyamatát. (Megjegyzem, maga a disznótor már hagyománnyá vált egyesületünknél, ugyanaz a csapat végzi a vele járó teendőket önzetlenül, évek óta – köszönet érte! ) A szorgos kezeknek köszönhetően rövid idő belül frissen sült hús illata járta át a vízpart tiszta levegőjét, s a jelenlévők perceken belül jóízűen falatozhattak. Hamarosan csak elégedett, mosolygós arcokat lehetett magunk körül látni. A kíváncsi tekintetek a kolbászt töltőkre szegeződtek. Természetesen volt, aki a jó tanácsait bőségesen megosztván velünk, tapasztalatait igyekezett átadni. Sürögtek az asszonyok – ők már az orjaleveshez készültek. Mások a bölléreknek adták a szükséges fűszereket. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, előkerültek az elmúlt évtized történései és poénjai, mert ami számunkra a legfontosabb, az a szemmel is jól látható jókedv, vidámság. Míg a hurka előkészítésének folyamata zajlott, újabb illatfelhők csábították evésre a társaságot – a sült kolbász illata. Az üstökben is vidáman „lobogott a víz”, csak arra várt, hogy a hurkához szükséges húsok, bőrkék, egyéb zsiradékok belekerüljenek. Ügyes női kezek készítették elő a tombolákon kisorsolandó különféle töltött húsokat, kocsonyához valókat, és nem utolsó sorban a kolbászokat, hurkákat tartalmazó csomagokat. Társaink közül jó néhányan kissé „szégyenkezve” vallották be, ők eddigi életük során először vesznek részt egy igazi disznótoros rendezvényen. Örömmel vettük tudomásul – ezt az élményt közösségünknek köszönhetően élhették át.
Odabent a társalgóban a megterített asztalok és a horgászfeleségek által készített süteményhegyek várták a résztvevőket, ám a többség a már az abálóban fövő hurkára várakozott. Miután mindenki elégedetten törölgette az ízletes hurka után a szája szélét és bajszát (már akinek volt), a társaság helyet foglalt a terített asztaloknál s a kellemes retró zenét hallgatva türelmesen várakozott a tombolanyeremények kisorsolására. A szervezők bőséges nyereményekről gondoskodván kellőképen felfokozták a közösség hangulatát. A szerencsés nyertesek örömüknek hangot adva, helyükről felugrálva fejezték ki elégedettségüket. És akiknek még volt hely a pocakjában, jóízűen kanalazhatták az ízletes orja levest. A hangulat fokozódását jelezte, hogy táncolni vágyók serege lepte el az erre fenntartott szabad területet.
Habár senki sem mondta ki – ám jó néhány barátunk arcán észrevehetővé vált –, hogy lassan elérkezett az egymástól való búcsúzás nehéz pillanata. Sporttársak, barátok s barátnők ölelték át egymást a tavaszi viszontlátás reményében. Be kell vallanom sokunk szemét a könnycseppek fátyla lepte el: ki tudhatja, vajon mit hoz az új esztendő számunkra? Természetesen azóta is voltam a kikötőben, s a csendben újra felidéztem magamban a számomra oly kedves arcokat, emlékezve a közösen eltöltött napok szépségeire s a barátság „Szent érzésére”.
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 1. szám
Id. Mészöly Sándor
a B.H. Egyesületének alelnöke
