Rengeteget hallhatunk és olvashatunk mostanában arról, hogy hogyan lehetünk tökéletesek, hogyan lehetünk tökéletesen boldogok. Mit kell viselnünk, mit kell ennünk, hogy kell kinéznünk, hol kell laknunk, milyen autót kell vezetnünk, mit kell gondolnunk, mit kell mondanunk. Pedig, ha őszintén belegondolunk, mindez valójában nem számít. Ez csak a külső, látszat! A szeretteid nem erről fognak rád emlékezni, nem ettől gondolják majd, hogy nagyszerű ember voltál. Attól vagy nagyszerű, hogy a kudarcok és csalódások ellenére is felkelsz és próbálkozol. Újra és újra, és újra. Te, aki olvasod e sorokat, talán a sötét, hideg estéken jobban ráérsz kicsit gondolkodni. Elmesélem, mire is gondolok: Igen, Te! Te, aki hősiesen küzdesz a mindennapokban, aki harcolsz a bánat ellen, aki sokszor átöleled az örömet, vagy épp a napi rutin útvesztőiben bandukolsz. Most csendesedj el egy kicsit, és gondold végig mi is a valódi érték.
Valójában semmi más sem számít, csak az a pillanat, amikor életed legnehezebb napja után is tudsz a családodra, a barátaidra mosolyogni. Az, amikor tele vagy feladatokkal, határidőkkel, és Te a játszótéren mégis újra és újra meglököd a hintát, hogy egy kisgyerek belemarkolhasson az ég bárányfelhőibe. Az számít, amikor kikanalazod az utolsó cseppeket is a lekváros üvegből, hogy legyen reggeli a családnak. Az számít, amikor reggelente kilépsz az ajtón, és dolgozni indulsz, hogy teletankolhasd az autót, amivel a családod ügyeit hamarabb elintézheted, és így hamarabb hazaérsz szeretteidhez. Az számít, amikor kimosod a szennyest, megfőzöd a vacsorát, segítesz a matek háziban, vagy amikor meghallgatod, mit mesél gyermeked este az óvodáról, az iskoláról és a barátairól. Az számít, amikor az egész napi hajtástól kimerülten fekszel az ágyadba. Igen, mindezek fontosak és számítanak. Talán vannak gondjaid: kevés a pénz, házassági gondok gyötörnek, betegség keseríti az életed, rengeteget dolgozol, és talán soha sem bírsz megküzdeni a mosatlan ruha, a koszos edény és a számlák halmaival. Én mégis azt mondom: Te boldog lehetsz! Talán gyengének érzed magad, és azon töprengsz, hogy hogyan éled túl a következő öt percet. A gyerek éppen most hisztizik, a telefon csöng, és te egyedül vagy, talán szomorú is. Én mégis azt mondom, boldog lehetsz! Boldog lehetsz akkor is, ha a mosdó peremén túlcsordul a víz, ha éppen odaégett a vacsora, és ha sötét van és hideg. Van, amikor elborítanak a feladatok, és úgy érzed, hogy lehetetlenre vállalkoztál, hogy túl sokat várnak Tőled. És amikor mindezek ellenére Te mégis felkelsz reggel, iszol egy kávét, és folytatod, harcolsz tovább a hétköznapokban. Igen, akkor ez már az igazi boldogság! Az igazi boldogság nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy! Az igazi boldogság a barátaid, a családod iránti szeretetben van. Ott van az ölelésben, a nevetésben, a 
sóhajokban, a fájdalomban, a könnyekben. Az igazi boldogság ott van azokban a pillanatokban, amikor elismered, hogy az élet nem tökéletes, de Te mégsem hagyod abba, és küzdesz tovább. Az igazi boldogság csodálatos ajándék, benned is ott van, akkor is, ha elfelejted, akkor is, ha most nem emlékszel rá, akkor is, ha esetleg nem tudod, hová lett. Hidd el, ott van, ott legbelül benned.
M. Erzsébet nővér
XXX. Évfolyam 3. szám
