Jurics Tamás 2015. októbere óta Balatonkenese város jegyzője. A vele készült beszélgetés során az ittléte óta eltelt időszakban végzett munkájáról, tapasztalatairól kérdeztük.
– A jegyző a település önkormányzatának kinevezett közigazgatási és szakmai elöljárója. Feladata a napi feladatok ellátásától kezdve a szervezésen, a polgármesteri ügyekben való döntések előkészítésén, hatósági szerepen keresztül a munkáltatói jogok gyakorlásáig terjed, tehát összetett tevékenység. De tulajdonképpen mit is csinál a jegyző? Mik is azok a bizonyos „napi feladatok”?
– Legelőször is szeretném megköszönni a Polgármester úrnak, hogy bizalmat szavazott nekem. Másrészt a testületnek is köszönöm, hiszen az elmúlt egyéves munkánkról éppen a legutóbbi ülésén fogadta el a beszámolót. Tehát a munkánkkal, az én munkámmal ők is elégedettek.
A jegyzőt és a polgármestert, valamint a képviselő-testületet alapvetően az különíti el, hogy a polgármester és a testület tagjai politikusok. A jegyző viszont nem az, hanem közigazgatási szakember. Ezért is van államigazgatási főiskolai diplomám, illetve elektronikus közigazgatási menedzser egyetemi diplomám. A polgármester és a testület elmondja, hogy politikai, elsősorban helyi politikai szempontból mi lenne a legmegfelelőbb, mit szeretnének. Ezeket az ötleteket pedig egy közigazgatási szakember, a jegyző és a polgármesteri hivatal más munkatársai kidolgozzák. Ha egy ötlet valamiért nem végrehajtható, erre felhívjuk a politikusok figyelmét. Alapvetően ez a legnagyobb különbség köztünk. Nekem, mint jegyzőnek szakmai szervezést és kivitelezést kell megvalósítanom. Szerencsére nincsenek egyéb politikai feladataim, aminek én örülök. Természetesen együtt kell dolgozni, anélkül semmi nem megy. Valamennyien láthattunk már olyan helyzetet, amikor a polgármester és a jegyző nem egy oldalon állt, nem a település előre vitele volt a közös cél és érdek, hanem egészen más. Ilyen esetben a dolgok nem működnek. Ilyenkor a jegyzőnek és a polgármesternek is nagyon nehéz a feladata. – Ebben a ciklusban annyi könnyebbsége van a jegyzőnek, hogy elsősorban a polgármesterrel, mint munkáltatójával kell együttműködnie. Az a kettősség, ami a korábbi évekre volt jellemző, hogy a képviselő-testület gyakorolta a munkáltatói jogokat és a polgármester a napi feladatok ellátását hangolta, most nincs.
– A folyamatos ellátást biztosító stabilitást megteremteni azért van lehetőség, nem?
– Visszautalnék arra, amit az előbb már érintettem. Ha a jegyzőnek más vonja el a figyelmét, és nem a szakmaiságra koncentrál, akkor bizony nem mennek előre a dolgok, melyek az alapvető feladatai. Van egy struktúra. A választópolgárok akarata a kép-viselőkön keresztül nyilvánul meg. A képviselői akaratnak meg kell jelennie a helyi rendeletekben. A helyi rendeleteket pedig a polgármesteri hivatal az apparátusával végrehajtja. Nagyon leegyszerűsítve ebből áll a munkánk. Ebben természetesen az is benne van, hogy a központi jogszabályokat is vég-re kell hajtani, hiszen vannak például olyan adó-, környezetvédelmi, vízügyi, vagy kereskedelmi jogszabályok, amelyeket nem a képviselő-testület határoz meg. Ha az egész egy átgondolt struktúra mentén van elgondolva, előkészítve és végrehajtva, akkor nagyjából az állampolgárok is tudják magukat mihez tartani. Akkor borul ez az egész, ha egyedi dolgokban kivételeket teszünk. Ha ez történik, ha külön pályákon mozgatunk ügyeket, sérül a szakmaiság. Nem azt mondom, hogy az ember ne legyen empatikus. Sőt, legyen megértő, legyen az állampolgárokhoz emberséges.
– Több mint egy éve van Balatonkenesén. Érintőleg már beszélt is róla, hogy ez az egy év mit eredményezett. Mit tud még mondani erről az eltelt időszakról?
– 2016 októberében múlt egy éve, hogy Balatonkenesén vagyok. Közben lement egy szezon is, tehát most már eléggé rálátok az itteni dolgokra, hogy mi hogyan működik. Ahány település, ahány önkormányzat, ahány képviselő-testület, annyi szokás. Minden polgármesterhez, minden képviselő-testülethez alkalmazkodni kell. Nekem Balatonkenese sokkal nyugodtabb környezetet biztosít a munkára, mint előző munkahelyeim. Az előző helyeken mindig több településen dolgoztam, ami annyit jelent, hogy több polgármester, több képviselő-testület. Az előző munkahelyemen például négy polgármesterrel és négy testülettel dolgoztam együtt.
– Ez az, amit körjegyzőségnek hívnak?
– Igen, ezt úgy hívták korábban, hogy körjegyzőség, amely később közös polgármesteri hivatalra változott, de gyakorlatilag a szisztéma ugyanaz. Egy polgármesteri hivatal kiszolgál több települést. Ez nem is lenne gond, ha a települések nem teljesen eltérő adottságúak lennének. Ha így van, akkor nem lehet azt mondani, hogy előkészítek például egy temetőrendeletet, és ezt ráhúzom valamennyi, egy igazgatás alá tartozó településre. Mert az egyiken önkormányzati fenntartású temető van, a másik településen három: egy a református egyházé, egy a katolikus egyházé, egy az önkormányzaté. – Nem lehet egységesíteni. Egy adott rendelet megalkotását annyiszor meg kell szenvedni, előkészíteni, tárgyalni, a képviselő-testülettel elfogadtatni, ahány te-lepülés a közös hivatalnál van. Így sokkal nehezebb dolgozni. Olyan helyzetben az ember teljesen szétaprózódik. Sokkal ideálisabb, amikor egy település van. Ezzel persze nem zárom ki azt, hogy amennyiben a következő választás során bármelyik kisebb település szeretne ide csatlakozni, azt én ne venném szívesen. Természetesen szívesen veszem. Ha az alapokat itt nyugodtan, a tőlem elvárható legmagasabb szakmai színvonalon le tudom tenni, akkor ebbe be tudnak csatlakozni a többiek.
– Az alapok letétele jelent valamilyen látható, esetleg az ügyfelek által is tapasztalható változást a hivatal életében?
– Emiatt van, hogy strukturáltam a hivatalt. Amikor ide kerültem, több dolog másként volt, amely megoldást kívánt. Jelenleg van egy műszaki csoport, amelynek a vezetője Nagy Erzsébet Andrea, az aljegyző. Ő a vagyongazda is. Van egy pénzügyi csoport, amelynek a vezetője Kovács Péter, és van egy igazgatási csoport, amelynek a vezetője Szolga Angéla. Így anélkül, hogy vezetői szinteket alakítottunk volna ki, ők mégis csoportvezetőként tudnak működni, és a saját csoportjuk munkáját sokkal közvetlenebbül szervezik, mintha én tenném, aki a körülbelül húsz ember munkájára nem látok rá napi szinten. Ők rögtön bele tudnak nyúl-ni abba a munkafolyamatba, ami nem jól megy, mert közvetlenül látják a feladatokat. Minden hétfőn délelőtt csoportvezetői értekezletet tartunk, és a felmerült problémákat, megoldandó heti feladatokat megbeszéljük. Ha ez nem lenne, nekem kellene minden egyes ügyhöz odamennem. A feladatokat delegálni kell, kiadmányozási jogot adva a csoportvezetőknek. Az összes feladatot nem lehet az embernek saját magához vonnia. Innentől a felelősséget úgymond megosztom, de végső soron mégiscsak az enyém. Viszont ennyi bizalom nélkül nem lehet egy hivatalt vezetni. Főleg nem ilyen ügyszámmal működő, Balaton-parti településen. Ami érdekes, hogy ezen a településen valamiért több a bírósági ügyek száma, mint az előző munkahelyeimen. Ezek szakmai – nem pertaktikai – előkészítését szintén nekem kell végezni, innentől pedig nem lenne arra időm, amit az aljegyző asszony, vagy a másik két csoportvezető végez. Ezért volt szükséges a hivatalt újra strukturálni, muszáj volt a feladatokat delegálni. Az aljegyző teljes jogú helyettesem. Míg az igazgatási vagy a pénzügyi csoportvezető megbízott. Innentől nincs sem a hivatalnak, sem a képviselő-testületnek, sem a polgármesternek olyan problémája, hogy ha nem vagyok itt, kihez forduljanak. Az aljegyző asszony munkája ezért nagyon hatékony, s jól összefogja a csoportját.
– Ez a változás struktúra-átalakítás vagy inkább struktúraváltás? Nagy mértékben változott ezzel a hivatal működése, vagy finomhangolás történt?
– Inkább váltásnak mondanám, mert az ügyintézőknek sokkal egyszerűbb a közvetlen felettesükhöz menni, és mehetnek hozzá a munkaidő nyolc órájában bármikor. Eddig ez sokkal nehezebb folyamat volt, mert hozzám nehezebb bejutni. Most, amíg itt beszélgetünk, biztos vagyok benne, hogy a kollégák sorban hozzák az aláírnivalókat, ami az én kiadmányozási jogom. Van olyan feladat, amit magamnál tartottam. Ilyen például az adó. Az adó nagyon érzékeny terület. Az igazgatási csoportvezetővel abban maradtunk, hogy az adónál lehetnek olyan problémák, kérések, méltányosság, amit ő nem szeretne gyakorolni, így sok más mellett ez az én feladatom maradt. Közvetlen rálátásom van az a-dóbevételekre, neki pedig több ideje jut az igazgatási csoport munkájára, az anyakönyvi ügyekre, a szociális ügyekre és az iktatásra. A csoportvezetők nemcsak csoportvezetőként dolgoznak, osztott munkakörben ügyintézői feladatokat is ellátnak. Klasszikus vezetői szintkiosztásra nem került sor, mégis egy struktúraváltás történt. Én úgy érzem, így jobban működik a hivatal.
– Mindehhez csak gratulálni lehet. Ezen túlmenően viszont mi a véleménye Balatonkeneséről, mint településről?
– Nagyon jól érzem itt magam. Ilyen gyönyörű környezetben nem dolgoztam még soha. A település nagyon-nagyon szép. Ugyanakkor azt látom, hogy a korábbi években a kínálkozó lehetőségeket nem minden esetben használta ki a település, azokat, a-melyekre predesztinálva lett volna. Ez lehetett a politikai csatározások miatt; ami biztosan nem volt egyszerű. Mindenkivel mindent meg lehet beszélni normálisan. Nem kell feszültséget gerjeszteni. Nem kell üvöltözni a telefonba a kollégákkal. Minden olyan ügyben le lehet ülni és lehet párbeszédet folytatni, ami probléma. Igen, vannak ügyek, amikor nem lehet csak és kizárólag az egyik oldalnak az igényét nézni, mivel társadalmi érdekről van szó, akár orvosi rendelő vagy bármi más terén. Ott közösségi érdeket kell nézni. A képviselő-testületnek a közösségi érdeket kell képviselni, és nekünk ezt a közösségi érdeket kell végrehajtani. Egyéni érdekek sokkal kevésbé jelenhetnek ebben meg, mint amúgy, egy üzleti kapcsolatban.
– És a közösségi érdekek védelmét, képviseletét is szakmailag megfelelő módon kell végrehajtani.
Melyek is tehát az ellátandó feladatok?
– Így van. Alapvető feladata az önkormányzatnak a település fejlesztése, településrendezésen túl, a település üzemeltetése. Az összes többi, az plusz. Az önkormányzati törvényben vannak rögzítve, a kötelező feladatok. Ezek a fentieken túl: a közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése; egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások; környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és rágcsálóirtás); óvodai ellátás; kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása; filmszínház, előadó-művészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közművelődési tevékenység támogatása; gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások; szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg; lakás- és helyiséggazdálkodás; a területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának biztosítása, valamint a hajléktalanná válás lehetőség szerinti megelőzésének elő-segítése; helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás; honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás; helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok; a kistermelők, őstermelők számára – jogszabályban meghatározott termékeik – értékesítési lehetőségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is; sport, ifjúsági ügyek; nemzetiségi ügyek; közreműködés a település közbiztonságának biztosításában; helyi közösségi közlekedés biztosítása; hulladékgazdálkodás; távhőszolgáltatás, víziközmű-szolgáltatás, a-mennyiben a víziközmű-szolgáltatásról szó-ló törvény rendelkezései szerint a helyi ön-kormányzat ellátásért felelősnek minősül.
A képviselő-testület vállalhat többet, ám ha nem teszi meg, nem kell rá haragudni. Lehet, hogy erre van energiája. Lehet, hogy erre van pénze. Bármi lehet. De feladatot ráerőltetni – itt gondolok a locsolóvízre –, azt nem lehet. Ha a képviselő-testület úgy ítéli meg, hogy nem szeretne egy önként vállalt feladatot tovább folytatni, úgy azt leadhatja és kiléphet belőle. Megint az jön elő, hogy ha ilyen egyéb feladatokra forgácsolódnak el az energiák, sokkal nehezebb előre menni és a kötelező feladatokat teljesíteni.
A település üzemeltetése során a lakosokat is célszerű bevonni. Ebben az esetben pedig az az egyik legfontosabb, hogy az önkormányzat a városgondnokságán keresztül példát tudjon mutatni azzal, ahogy az önkormányzati területeket karbantartja. Ez húzóerő. Extrém példákat természetesen ki lehet ragadni. Minden településen van ilyen; van, hogy a közterületet szándékosan beszennyezi valaki, és az ideig-óráig úgy van. De ahogy tudomást szerzünk róla, intézkedünk. Ha van telefonos bejelentés, e-mail-es bejelentés, akkor intézkedünk. Ha sürgős, akkor azonnal. Itt volt például a síkosság mentesítés. Én azt gondolom, azt jól kezeltük. Nemrég volt egy bejelentés: a lakótelepen egy játszótérnek eléggé leromlott az állapota. A Városgondnokság egy héten belül ott volt, a balesetveszélyt elhárították, és ahogy a tavaszi munkák indulnak, oda fognak érni és megcsinálják. Egy idő után minden ilyenről tudunk, mindenre van rálátásunk, de nem lehet mindig azonnali intézkedést elvárni. Egy családi házban sem úgy van, hogy azonnal, mindent rögtön megcsinálunk, mert akkor minden ház kacsalábon forgó palota lenne. Hanem ahogy az embernek, a családnak van pénze, halad. Ez is úgy működik, mint egy család. Az önkormányzatnak vannak anyagi forrásai. Ezeket a pénzeket, ezeket az erőforrásokat be kell osztani. Beosztással jól működik. A prioritási sorrend meghatározása azonban nem hozzám tartozik, hanem a képviselő-testülethez. Ha a képviselő-testület azt mondja, hogy a prioritás a strand, akkor ott fog fejleszteni. Ha azt mondja, hogy a prioritás a belváros, akkor ott. Ha azt mondja, hogy az egyik külső utca a prioritás, akkor ott fog. Ez az ő kompetenciája. A hivatalnak a végrehajtásban kell segíteni.
– A struktúraváltoztatáson kívül, a feladatvállalások végrehajtásával hogyan birkózik meg a hivatal, hogy zajlik a hivatal élete?
– Nekem nagyon fontos, hogy a kollégák egészséges munkakörnyezetben dolgozzanak. Nem egészséges, ha kényelmetlen székeken ülnek. Ezért a székeket lecseréltük. Az épületben mindenhol megcsináltattam a klímát, mert volt, ahol már évek óta nem volt tisztítva. Igyekszem az ilyenekre odafigyelni. Beadott az önkormányzat a polgármesteri hivatal energetikai korszerűsítésére is pályázatot. Remélem, ha ez megvalósul, akkor valóban egy olyan munkakörnyezet alakul ki, ami már vállalhatóbb. A másik, amire gondot fordítok, a kollegák képzése. Korábban egy anyakönyvvezető volt, ő látta el az összes feladatot, ami nem kevés. Volt olyan nap, amikor három esküvőt is le kellett vezényelnie. Két kollega vállalta, hogy elmegy anyakönyvvezetői képzésre. El is végezték, úgyhogy most már hárman vannak. A műszakos kollegák folyamatosan járnak továbbképzésre, mert olyan gyorsan változnak a jogszabályi körülmények, hogy nem lehet megragadni, megmaradni azon a szinten, ahogy ők elvégezték az iskolát, folyamatosan képezniük kell magukat. A képzés, fejlesztés iránti igény valamennyi kollegám sajátja.
– Hogyan képzeljék el az olvasók a hivatal napi munkáját? Gondolom, közülük sokan jártak már itt ügyeket intézni, de a-mikor nem az ügyfelekkel foglalkoznak – akkor milyen feladataik vannak a dolgozóknak?
– A napi feladatokban is sok a változás, amelyekkel lépést kell tartanunk. A központi hangsúly áthelyeződéseket követnünk kell, a jogszabályváltozásokat úgyszintén. Nálunk nincs olyan, hogy ha bejön egy e-mail, akkor azt töröljük, merthogy nem érkezett meg. Az ügyeket minden esetben végigkövetjük. A leveleket is úgy kezeljük, mintha valaki személyesen jött volna be elrendezni a dolgát. – Az idei év legfontosabb feladata azonban – mely jelentős váltás lesz – az ASP rendszerhez történő csatlakozás. Az ASP egy olyan központi programszolgáltató rendszer, amelyben majd dolgoznunk kell. Felöleli az iktatást, a pénzügyet, a vagyongazdálkodást, az adóügyeket, egyebeket. Ehhez csatlakoznunk kell, valamint eszköz-, szabályzat- és személyi igényei is vannak. Van rá pályázat, amelyben második körben pályázhatunk. A pályázattal a rendszer kiépítésére körülbelül hatmillió forint összeget tudunk fordítani. A tervek szerint októberben kell a rendszernek elindulnia, bár lehet, még módosul a határidő.
– És a hangulat? Jó itt dolgozni a hivatalban?
– Fontos a közösségépítés, ami szerintem a korábbi években megint csak kicsit elhanyagolódott. Vannak törekvéseim, hogy közösségi programokat csináljunk a hivatalon belül, akár családosat is. Tavaly májusban együtt sütögettünk a majálison, ahová mindenki a gyerekeivel jött, focizott, kötetlenül jól érezte magát, tehát családias hangulat alakult ki.
– Milyenek a visszajelzések? Tapasztalhatják az emberek a hatékonyabb működést?
– Amire nekünk nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk, az a közterület-felügyelet. Ez az a terület, amelynek munkáját a helyi lakosok és a nyaralók is látnak és a saját bőrükön tapasztalnak. A közterület-felügyelőktől a tavalyi évben kértem, hogy amikor az ellenőrzéseket végzik, ne csak felhívják az állampolgárok figyelmét, hogy rendbe kellene hozniuk a környezetüket, hanem ahol minden rendben van, oda olyan levelet dobjanak be, amelyen megköszönjük, hogy az ott lakók is hozzájárultak településünk tisztaságának, egészséges környezetének megóvásához. Ez megerősítés az ingatlantulajdonosoknak.
– Kenese Balaton-parti település, sok a nyaraló, vannak akár fél évig is lezárt ingatlanok. A tulajdonosok nincsenek itt, így nem tudnak takarítani a házuk előtt. Nem lehet megoldani, hogy a város központilag takarítsa az utcákat?
– Meg lehetne oldani, de olyan nagy anyagi ráfordítást igényelne, amire jelenleg nincs lehetőségünk. A Városgondnokság alapvetően emberhiánnyal küzd. Emiatt van, hogy megpróbálunk gépesíteni, de természetesen nem ész nélkül. Az utcaseprő gép, amit most beszerzett a Városgondnokság, hat-nyolc ember munkáját tudja majd elvégezni. A Városgondnokság feladata, hogy a településen a tisztán tartás lehetőségét adja meg. Vagyis ha eltömődött egy árok, akkor azt mondjuk egy profilozó kanalú géppel végighúzzák. Egy hosszú évek alatt eltömődött árok problémáját a lakosok önerőből, kézi erővel nem biztos, hogy meg tudják oldani. Ha az utca már teljesen leromlott, a lakosok nem képesek helyreállítani. Az lenne kitűzendő cél – de ez megint a képviselő-testületen múlik –, hogy ahol helyi lakosok vannak és az év 365 napján használják a területet, ott az utak legyenek jól karbantartva. Ott nem elég a murvázás, ott meg kell oldanunk az aszfaltozást. Meg kell oldanunk egy élhető környezet kialakítását. A Városgondnokság elvégzi a feladatok városra eső részét, de igazán a közös munka tenné szebbé a környezetet. Mindezt nem lehet egyszerre, de valahol el kell kezdeni. Legyen először koncepció. Például ne aszfaltozzunk ott utat, ahol még nincs meg minden közmű. Sajnos néha nem tudunk teljesen a koncepció alapján haladni, mert a működés meglehetősen pályázatorientált.
– A túlzott pályázat centrikusság is okoz-hat problémákat?
– Az ideális az lenne, ha a pályázatokat kiírók időnként megkérdeznék, mire lenne most igény. Szerencsére van ilyen, a Kultúra Házának felújítására legutóbb így nyertünk forrást. Nincsen színházterem, jó lenne bővíteni is esetleg. Nem kellene korlátozni, hogy például csak felújításra használható fel egy pályázat összege, vagy esetleg új építésre is. Mi végrehajtjuk, amit kell, de a lakosoknak abban teljesen igaza van, amit a közmeghallgatáson is elmondtak: miért kell felújítanunk, amikor inkább új építésére lenne szükség? Mert a pályázat csak a felújítást teszi lehetővé. Azt gondolom, hogy inkább tegyünk valamit, minthogy semmit se csináljunk.
– Mondhatjuk, hogy a Kultúra Házának lesz egy teljes rekonstrukciója, még az idén?
– Igen. Teljes rekonstrukció lesz, de a részleteket még nem ismerem.
– Emberileg nézve – tehát nem mint a hivatal vezetője – hogyan látja a települést? Milyen Balatonkenese?
– Egészen másként élik azok meg, akik itt laknak – én is itt lakom most már egy éve –, és egészen másként élik meg, akik turistaként jönnek ide. A turisták kapnak egy ízelítőt, ami olyan, mint egy kínáló tál. Attól függ, hogy milyen volt ez az ízelítő: ha ízlett, akkor máskor is vissza fognak jönni, de ha éppen az az egy-két falat, amit elvettek a tálról, nem ízlett, akkor nem jönnek vissza. Az lenne a cél, hogy ne csak a turisták, hanem a helyiek is lássák a szépséget ebben a településben. Vannak, akik látják, természetesen nem lehet általánosítani ebben sem. Van, aki nagyon aktív közösségi ember, van, aki sokat tesz a településért, és sajnos vannak olyanok is, akik nem kapcsolódnak be. Azt látom, hogy a településen élőket befolyásolja, hogy ide sok turista jön. Akik más stílusú emberek és a kétféle ember kommunikációja nem mindig jó. Ez egy falusias jellegű városka, egy kisváros. Nem biztos, hogy az itteniek mindig megtalálják a hangot az ide érkezőkkel. Mi itt a hivatalban igyekszünk ezen segíteni. – A környezetet nagyon szeretem. Ide járok strandra is, nem megyek át másik településre.
A képviselő-testület egyébként minden építő szándékú tervet igyekszik támogatni, a rendezési tervvel, szerződések aláírásával, egyéb ötletekkel. Ez reménysugár, hogy hosszú évtizedek óta elhanyagolt, leromlott állagú területeket is rehabilitálni lehessen és újra életet lehelni bele, magas színvonalon. Gondolok itt a Romantic kempingre, a part menti területekre. Ha megújul egy-egy ilyen terület az rendezettség jó érzésén kívül idegenforgalmi és építményadókban is jelentkezni fog. Ez azért nagyon fontos, mert egy idő után kevesebb lesz a normatíva. A tavalyi évhez képest az idén ötvenmillió forinttal kevesebb központi normatívából gazdálkodunk. Ezt az összeget valahonnan azért csak vissza kell pótolni a költségvetésbe. Honnan máshonnan, mint saját bevételből? Elsősorban az újonnan épült ingatlanok építményadójából, szálláshelyekről, ahonnan az idegenforgalmi adóbevétel származik, továbbá rendezvényekből belépő-, vagy bérleti díjként. A képviselő-testület olyan választási ígéretet tett, hogy ebben a ciklusban nem emel adót, ehhez pedig következetesen tartja magát.
– Sok érdekes dolgot hallhattunk a balatonkenesei önkormányzati hivatal működéséről, változásokról és változtatásokról, tervekről és ötletekről is. Egy kérdésem azért még maradt: milyen ember Balatonkenese jegyzője? Mesélne egy kicsit magáról?
– Iskoláimat Veszprémben végeztem, az általános- és a középiskolát is, tehát a megyéből származom. Utána Veszprémben, a Fogyasztóvédelemnél kezdtem dolgozni. Hét évig voltam ott, közben elvégeztem a főiskolát. Ezután az illetékhivatal következett, majd 2003-tól pedig jegyző lettem. Balatonszőlősön kezdtem, ahova odacsatlakozott Pécsely, és kialakult egy körjegyzőség. Ennek a 2013-as országos átszervezés miatt lett vége, mert a települések csatlakoztak Balatonfüredhez. Ekkor Somogy megyébe mentem át, két és fél évre; ott voltam négy, egy igazgatás alá tartozó település (Látrány, Gamás, Somogybabod, Visz) jegyzője. Onnan érkeztem Balatonkenesére. Mindeközben végig Veszprémben laktunk, kivéve amikor Somogy megyébe kerültem dolgozni, mert akkor már nem lehetett vállalni az ingázást. Amikor visszajöttünk, akkor dilemma volt, hogy hova menjünk: Veszprémbe, vagy Kenesére. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy mivel neki is adódott munkahelye, egyszerűbb, ha itt lakunk. És jól érezzük magunkat. Két fiam van. A nagyobbik már nem lakik velünk, huszonhat éves, Budapesten lakik, ott is dolgozik média szakemberként. A kisebbik fiunk még velünk van, ő az abai Atilla Király Gimnáziumban tanul. Ő már az általános iskolában elkezdett néptáncolni, amit a Kis-Bakony Néptáncegyüttesben folytatott, jelenleg népi hegedűt tanul.
– Ha jól tudom, a néptánc az Ön életében is fontos szerepet tölt be.
– Igen. A fiam néptáncegyüttese úgy működött, mint a többi helyen: a szülők hozták-vitték a gyerekeket, együtt voltak a fellépések alatt. Elég jó csapat alakult ki. Aztán mi, szülők, azt gondoltuk: mi lenne, ha nekünk is tartanának a gyerekek oktatói (Varga István és Vargáné Földházi Ildikó) egy próbát? Nézzük meg, hogy működik. Így elkezdtünk mi is táncolni a feleségemmel. Sosem néptáncoltam előtte, viszont a népzene és a népi kultúra nagyon érdekelt. Az Átvető néptáncegyüttes tagjai lettünk, azóta is azok vagyunk. A próbákon kívül vannak összetartások: elmegyünk egy két napos intenzív próbára, tánctanulásra, ahol egy-egy tájegység táncait tanuljuk; péterlakit, palatkait, szilágyságit, éppen, amit. Jól le tud az ember fáradni, miközben mentálisan hatalmas feltöltődés. A néptánc összeköti az embereket. Ha valaki elkezd mezőségi táncot táncolni, és akárhonnan a Kárpát-medencéből, vagy a világ bármely részéről valaki mással összetalálkozik, aki szintén tud, már tudnak egymással táncolni. Ha nem is ugyanannak a falunak a táncát tudják a Mezőségen belül, de a lépéseket ismerik, és ez nagyon jó. A néptáncból következett a népzene szeretete, ebből pedig a teljes népi kultúráé. Érdekes végigvenni, és az ember egyre kíváncsibb lesz, hogy egyes dallamok például itt is, ott is felbukkannak.
A feleségemmel kedvelt elfoglaltságunk az utazás. Ebben is megnyilvánul a magyar népi kultúra iránti szeretetünk, mert igyekszünk a Kárpát-medencében minden olyan helyre eljutni, ahol a régi hagyományok, még ha csírájukban is, de fellelhetők.
– Kívánjuk, hogy ilyen hely legyen Kenese is, mások és a saját szemünkben. Rajtunk múlik, csak szorgalmasan művelni kell.
Vasváry-Tóth Tibor
Balatonkenesei Hírlap XXIX. évfolyam 3. szám
