Bayer Emil: Karácsony
Kis falumban szikrázik a hó, ragyog a fény
a karácsonyi ünnepkör első reggelén.
Boldog vagyok Isten tenyerén.
Sürög-forog a konyha népe
Éppen cseppen egy kappan vére.
Telik a nap, lemegy a nap
Lassan kigyúl a csillagok fénye
Ünnepre készül a házunk népe.
Karácsonyfán gyúlnak a színes fények
Valóra válnak gyermeki remények.
Családi vacsora, ízes, finom étek,
Majd bűnbánat. Legyen multé a sok-sok vétek.
És én már az éjféli misére készülök
Akárcsak a drága őseim, az ősszülők.
Éjfélre jár,
Az utcán ballagok.
Elmélkedem, s nagyokat hallgatok.
Belépek a templomba,
s míg figyelem
az ékes szavú papot,
Felidézem a kettőezer tizenhat év előtti
csodás napot…
Vándorlás, Betlehem, istálló, jászol…
Félreteszi búját, aki most gyászol.
A mennyei zenekar csodás melódiát játszik,
Mindebből semmi se, de semmi se látszik,
Mintha az égből zengene egy nagyszerű ária.
Együtt a Szent Család: Jézus, József, Mária,
És jönnek már a napkeleti bölcsek
s a pásztorok:
Halleluját zeng szívből sok-sok torok.
Most felocsudok, térdre borulok.
Így szól alázatos imám:
„Csak vezess Uram végig és fogd a kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem.”
Balatonkenesei Hírlap XXVIII. évfolyam 12. szám
