Már az első találkozásunkkor, tavaly decemberben örömmel állapítottam meg, hogy a Balatonhoz való kötődésünket illetően mindenképpen rokon lelkek vagyunk. Hovatovább, Lux Ádám olyan lelkesen mesélt az Ábránd és költészet című zenés irodalmi estjükről, hogy akkor és ott rögtön az jutott eszembe: egy ilyen produkció a kenesei könyvtár udvaráért „kiált”. Miután leszerveztük az augusztus 5-i dátumot, kiderült, hogy Ádám rajongói-tisztelői idén nyáron duplán örülhetnek, ugyanis a népszerű színművész augusztus 17-én a Balatonkenesei Tófesztivál keretében is színpadra lép, méghozzá a Gyöngyhajú lány balladájában. Úgyhogy ezúttal is bőven volt miről beszélgetnünk…
– Mióta tart a magyar tenger iránti szenvedélyed?
– A Balaton-szerelem nálam mond-hatni, alapvetés: amióta az eszemet tudom, imádom a tavat. Nagycsaládban nőttem fel, négyen vagyunk testvérek. A szüleim mindketten pedagógusok voltak, úgyhogy gyerekkoromban szóba se kerülhetett, hogy saját balatoni nyaralónk legyen, nem engedhettük meg magunknak. Ezzel együtt minden nyáron a tónál vakációztunk, vagy a pedagógus üdülőben laktunk, vagy magán-szálláson. Már javában a családalapításra készültem, amikor vásároltam egy telket Akarattyán, és azóta rendszeresen az itteni házunkban töltjük a nyár nagy ré-szét. Amikor a munkám Budapestre szólít, egy-két napra a fővárosba utazom, de amint lehet, sietek vissza az én magyar tengeremhez (mosolyog).
– Július 9-én a Facebook oldaladon egy bejegyzésre lettem figyelmes, idézem: „Siker!!! Öröm!!! Boldogság!!! Két év kihagyás után óriási, egyéni „világcsúccsal” telje-sítettem az idei Balaton-átúszást !!!”
– Nagyon szerettem volna 2 órán belül úszni. Eddigi legjobb eredményem 2 óra 1 perc volt, az idei csúcs 1 óra 50 perc!!!
– Ehhez szívből gratulálok!
– Köszönöm szépen! Idén nagyon, mi több, rettentően készültem rá, hogy megjavítsam a csúcsomat. Egyrészt év közben is rendszeresen járok uszodába, másrészt az átúszás előtti hetekben Akarattyán nemegyszer én voltam az egyet-len ember, aki bemerészkedett a vízbe, mert olyan hatalmas hullámok voltak. Én viszont azt mondtam: – Gyerünk, Ádám, mert kell az erőnléti edzés, és bár néha összevissza dobált a hullám, a másodfokú viharjelzésre fittyet hányva, rendületlenül treníroztam magam.
– Lefogadom, hogy az úszás a kedvenc sportod.
– Tényleg az. Édesanyám úszás-mániás volt, olyannyira, hogy apám gyakran meg is jegyezte: nem érti, hogy-hogy nem nőttek még úszóhártyák anyu ujjai között. Anyukám rekordja az volt, amikor öt és fél órán keresztül úszott a Balatonban. Tőle örököltem mindkét szenvedélyemet: gyerekkorom óta a tó szerelmese vagyok, és úszni is nagyon szeretek. Immár hatszor átúsztam a Balatont, és hatalmas köszönettel tartozom Cseh Lászlónak, aki két éve egyszerű, de praktikus tanácsot adott, amivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy idén megdönthessem a saját rekordomat.
– Ha jól sejtem, így a jövő szezonra új célt kell kitalálnod.
– Abszolút, és már meg is van! Sőt, már az idei verseny előtt kitűztük, ugyanis a két gyerekemmel – Hanna lányom 18 éves, a fiam, Benjámin pedig 15 – megegyeztünk abban, hogy idén „apa” rekordot dönt, tehát nem tudunk együtt úszni, mert olyankor én megyek, mint az atom, de meglesz a rekord, és akkor jövőre már együtt csaphatunk a hullámok közé. Nagy örömömre megígérték, hogy velem tartanak, úgyhogy jövő nyáron családi Balaton-átúszásra készülünk.
– Augusztus 5-én a kenesei könyvtár udvarán hódolsz majd a Balaton iránti szenvedélyednek, az Ábránd és költészet című zenés, irodalmi est egyik résztvevőjeként. Hogy talált egymásra ez a lelkes és elhivatott csapat?
– Az est fő meg-álmodója, egyik ötletgazdája és szerkesztője Tóth Péter, aki eredeti végzettsége szerint vasúti automatikával foglalkozó villamosmérnök, egyéb-ként pedig a Balaton szerelmese. Amikor az est ötlete megfogalmazódott benne, a megvalósításhoz olyan embereket gyűjtött maga köré az ismeretségi köréből, akik hozzá hasonlóan erősen vonzódnak a tóhoz. Így került a „képbe”
- Kovács Emőke történész, Balaton-kutató, aki a műsor szerkesztésben és az anyagok válogatásában is Péter segítségére volt. Jómagam szintén a Péterrel való régi ismeretségem révén kerültem a csapatba: ő ugyanis nagy színházrajongó, rengeteg előadásban látott engem, és egyszer csak megkérdezte, lenne-e kedvem egy ilyen kulturális időutazáshoz és kalandozáshoz. Ráadásul nekünk közös balatoni múl-tunk is van, merthogy Péter több dokumentumfilmet is forgatott a Balaton-felvidékről. Forgatókönyv-íróként és rendezőként jegyzi a Balaton-felvidék egyedi tájértékei című filmsorozat eddigi részeit (Szőlőhegyi kápolnák; Várak; Hidak és vízimalmok). Ezeknél a munkáknál nemcsak a hangomat adtam a dokumentumfilmekhez, hanem élőben is közreműködtem mindháromban (mosolyog). Az „ábrándos” csapatunk állandó és oszlopos tag-ja még Barlog Károly író, költő, kritikus, műfordító, aki egyben kitűnő zenész is, és aki egy hihetetlenül eredeti, fantasztikus figura, nagyon kedvelem őt.
– Anélkül, hogy túl sokat elárulnánk a konkrét programról, mit hall-hatunk a műsorban?
– Dr. Kovács Emőke a Balaton 19. és 20. századi történelméről mesél, mi pedig, Kovács Olga színművész kolléganőmmel felolvasunk: egyrészt a 19. és 20. századi jeles gondolkodóink, politikusaink (pl. Széchenyi, Eötvös József és Kossuth) gondolatait osztjuk meg a hallgatósággal, hogy bemutassuk, miként vélekedtek, hogyan beszéltek nagyjaink a Balatonról, másrészt a Balaton irodalmából idézünk jó néhány gyöngyszemet. Karcsi pedig balatoni dalokat énekel. Az értékes és tartalmas szórakozás híveinek jó szívvel ajánlom ezt a műsort. Aki eljön, és aki szereti a Balatont, az garantáltan nem fog csalódni. Tavaly nyáron Badacsonyban léptünk fel ezzel az estünkkel, ott is a könyvtár udvarán tartottuk: akkor és ott nagy szerencsénk volt az időjárással. Bízom benne, hogy az égiek ezúttal is kegyesek lesznek hozzánk.
– Nem egészen két héttel az irodalmi est után a Balaton egyik legszebb fekvésű rendez-vényhelyszínén, a kenesei Széchenyi park árnyas ősfái között felállított színpadon lát-hatunk-hallhatunk majd, a Gyöngyhajú lány balladája című musical egyik főszereplőjeként. Hogyan csöppentél az ExperiDance Produkció nagy sikerű előadásába?
– Igazából két vonal is vezetett a (nevet). Egyrészt az Újszínház-ban Román Sándor, az Experi-Dance táncegyüttes tulajdonosa, művészeti vezetője, koreográfusa készítette a koreográfiát A funtineli boszorkány című darabhoz, amiben én is szerepelek. Másrészt sokszor dolgoztam már együtt Pozsgai Zsolttal, aki az Omega-musical történetét írta, és Zsolt tudta, hogy a pályám során számos zenés szerepet játszottam.
– Fiatal korodban hogy viszonyul-tál az Omega zenéjéhez?
– Őszintén szólva, nem nagyon hallgattam Omega-dalokat, ugyanis a két nagy tábor közül én inkább az Illést kedvelőkhöz tartoztam. Ezzel együtt nagyon szerettem az Omega néhány számát, annak pedig külön örülök, hogy a musical kapcsán felfedeztem magamnak egy-két csodaszép lírai dalukat, például a Boldog angyalok címűt, ami-ket korábban soha nem hallottam. Az előadásban közel 20 Omega-szám csendül fel, ezeket mi, színészek énekeljük, köztük olyan nagy slágereket, mint a Trombitás Frédi, a Régi csibészek, az Ezüst eső, a Petróleumlámpa, a Ha én szél lehetnék vagy a Gyöngyhajú lány… És ami még egy fontos adalék az előadáshoz: a történet Siófokon játszódik. Ami a csapatot illeti: igazán jó a társa-ság. Végtelenül helyesek az ExperiDance-es táncosok, és nem utolsósor-ban fantasztikusan tehetséges művészekről beszélünk. Mi, színészek is nagyon jól vagyunk együtt, és kimondottan élvezzük a közös munkát, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy ez a balatoni történetet feldolgozó, látványos produkció a kenesei Széchenyi parkban, az ősfák ölelésében igazán különleges és felejthetetlen nyáresti színházi élményt ígér.
Szűcs Anikó
(A fotók forrása: www.luxadam.hu)
XXIX .Évfolyam 8. szám
