Vass Károly rallyversenyző és navigátora, Szabó Lajos sikerei nem ismeretlenek Balatonkenesén. Most ismét jó hírről számoltak be.
– Mihez gratulálhatunk nektek?
– Idén elindultunk a másodosztályú rallyebajnokságban, amit júniusban a Székesfehérvár Rally-val kezdtünk, júliusban pedig a Veszprém Rally-val folytattunk. Ez két különböző verseny, két különböző pályával. Az egyik aszfalton, a másik murvás terepen zajlott. Saját kategóriánkban mindkettőn sikerült elérnünk a harmadik helyet.
– Gratulálunk!
– Köszönjük!
– Hogyan kell elképzelnünk egy ilyen rallyversenyt?
– Sokkal több felkészülést igényel, mint egy alacsonyabb osztályú megmérettetés. Több energiát, anyagi befektetést és munkát igényel. A székesfehérvári futamra három-négy héttel korábban kezdtünk készülni. A veszprémire ennyivel előbb nem tudtunk, mert közel voltak egymáshoz a versenyek; arra mindössze egy-másfél hetünk volt.
– Hány kilométert mentek?
– Az aszfaltos verseny háromszáz kilométer össztávú volt, a murvás pedig majdnem négyszáz.
– Akkor feszített a tempó.
– Igen. Fehérváron technikai és egyéb problémánk hála Istennek nem volt, leszámítva a nagy meleget, de az minden versenyzőnek egyformán rossz. A veszprémi versenyen egy-két defektgyanús helyzetünk volt, de ott is helyt tudtunk állni, és nem lett különösebb baja az autónak sem.
– Milyen sebességgel futottatok?
– Aszfaltversenyen mindig magasabb az átlagsebesség – sok egyéb más mellett ebben rejlik a kockázat –; murvás terepen alacsonyabb, de ott a pálya minősége, az útfelület adja a dolgok pikantériáját. Ahogy mondani szoktuk: 60-nal is lehet nagyot esni, és 180-nal is sok mindent meg lehet úszni.
– A kocsi műszaki felkészítése nyilván teljesen más, mint egy közúti jármű esetében.
– Az átlaghoz képest annyiban, hogy mi minden verseny előtt 90 %-ban átnézzük az autót. Az erőátviteltől a motorig, az elektromos hálózatig. Ez nem feltétlenül jelent javítást, csak karbantartást és extra figyelmet azért, hogy ne legyen probléma a versenyen. Ez általában jó egy-két hetes feladatot ad a versenyek előtt.
– Három-négyszáz kilométeres távokat említettél. Mennyi idő alatt teszitek meg ezt a távot? Mennyit ültök az autóban?
– A versenyek általában egynaposra vannak tervezve, ami azt jelenti, hogy ha reggel nyolckor beülünk az autóba, akkor, ha szerencsések vagyunk, este hatkor kiszállhatunk belőle. Közben van egy félórás szerviz, ahol alkalmunk van egy kicsit enni-inni, de még inkább javítani.
– Tehát az emberi szükségleteket felülírják az autó igényei…
– Emberi szükségleteink vasárnap este vagy hétfőn reggel lépnek előtérbe. Verseny előtt és utána.
– Ez igencsak nagy állóképességet és kitartást követel…
– A komolyabb versenyekre érdemes fizikailag is felkészülni: előtte futni, edzeni. De mivel erre időnk nincs, a fizikai felkészülés maga az autó szerelése.
– Egész napra kell némi energia. Szoktatok például enni verseny közben?
– Ami ilyenkor fogy, az csoki, kávé, banán és víz. Általában viszünk magunkkal egy fél liter vizet az autóban, mert arra van lehetőség. Van egy úgynevezett tankolózóna, ami az összekötő szakaszokon van, és annyi megengedett, hogy ott tankolás közben egy üveg vizet adhatnak át nekünk, de semmi mást. A sisakba, az átbeszélőhöz való elemet sem szabad átvenni, ha az menet közben esetleg lemerül.
– Elég szigorú szabályok.
– Ez a lényege. A legutóbbi versenyen leértünk Szentgálra 10.30-kor, és ott kell lennünk Tapolca mellett 11.10-kor. Ha egy perccel előbb érsz be az időellenőrzőbe, és kiadod a menetlevelet, büntetés. Ha egy perccel később érsz oda, büntetés. Percre pontosan ott kell lenni a közúton is, és egész nap úgy mész, hogy játszol az idővel: egy perc, két perc… És ebbe nem fér bele, hogy defektet kaptam, szomjas vagyok, szálljunk ki, és nézzük meg, hogy mi zörög – menni kell.
– Úgy tűnik, elsősorban az idővel versenyeztek.
– Vasárnap délután nagyon nagy dugó volt a veszprémi elkerülőn. Már jöttünk befelé a verseny végén a szervizbe, az Arénához. 18.32-re volt az időnk, és két sorban be volt állva az elkerülő. Megoldottuk, mert ha nem vagy ott időre, akkor az egész napod, sőt, az azt megelőző egész hónapos felkészülésed, minden, amin dolgoztál, bukott. Ha odaérsz, mondjuk negyedik lettél volna, de nem értél oda, így kapsz egy perc büntetést, és máris a nyolcadik vagy. Senkit nem érdekel, hogy miért lettél nyolcadik. Ha menni kell, hát menni kell.
– Már csak ha az autóra fordított figyelmet és felkészülést nézzük, gyanítható, hogy anyagilag sem könnyű a sport, amit űztök. Mennyibe kerül nektek egy verseny?
– Sokba. Sokkal többe, mintha tévében néznénk. A rallye 2-es versenyek időben, energiában és anyagiakban is magasabb kategóriát képviselnek. Egy profi csapat rallye 2-es hétvégéje kerek számhoz közelít.
– Sokjegyűhöz, gondolom…
– Meglehetősen. Az elmúlt másfél évben jó néhány szabályváltozás történt, amelyek eredményeképpen nemcsak az autó, hanem a ruházat és minden egyéb újfajta felkészítést igényel. Mindenből újat kellett vennünk, zoknitól és cipőtől a bukósisakig. Országos versenyen nem árt, ha van egy tartalék váltó, tartalék differenciálmű – a tartalék motorról már nem is beszélve. Ezek járulékos költségek. Komoly logisztikai feladatokat igényel, hogy az ember egy versenyre egyáltalán eljusson, és hogy ha elindult, be is tudja fejezni. Nekünk most nagy dolog volt, hogy a fehérvári és a veszprémi versenyt is technikai és egyéb problémák nélkül befejeztük, és mi sem hibáztunk. Ez külön öröm. De többek között ezért nem tudjuk felvállalni az országos versenyt teljes egészében. Pécsre, Miskolcra vagy a Zemplénbe nem megyünk el, mert mindjárt négyszáz kilométer, oda-vissza.
– Mekkora adrenalinlöketet ad egy verseny? Meddig éltek a hatásából a hétköznapokban?
– Reggel nyolckor, az első rajt előtt az adrenalinszint körülbelül 98 %-on van. Ez így is marad a nap végéig. Nálam körülbelül hétfő estig, kedd délutánig tart, amíg lecseng az egész, és kezdek visszaállni a rendes kerékvágásba. Szerdán szokott eljönni az a pont, hogy azt mondom: de jó, vasárnap versenyeztünk! Szükséges lenne ilyenkor minden esetben leülni négyen-öten a csapatból, és kiértékelni az eseményeket egy sör mellett, de addigra már nincs rá idő. Felgyorsult a világ, és ez így nem jó.
– Mondod te, aki éppen a sebességgel érsz el sikereket.
– Az igaz! De a rohanás az élet más területén nem feltétlenül pozitívan jelentkezik. Régen hetekig beszéltek és cikkeztek egy-egy versenyről – most, ha nincs fenn minden másnap a facebook-on és a hivatalos honlapokon, olyan, mintha nem is lett volna. Három napig megvan a tizenöt perc hírnév, három nap után már mindenki a következő versenyre koncentrál.
– Mi lesz a következő?
– A Baranya Kupa, amelyet Pécs környékén rendeznek, de ezen valószínűleg nem veszünk részt, mert sem időben, sem anyagiakban nem tudunk kellően felkészülni. Támogatóink száma sajnos nagyon megcsappant, enélkül pedig nehéz felvállalni. Támogatóink ifjabb Fogarasi Attila és Papp Tamás versenyzőtársaink, az Álich autószerviz, akik a trélert biztosítják számunkra, a veszprémi I.D.S. Vagyonvédelem, valamint Varga Bálint, aki mindenhová jön velünk szerelni. Hatalmas köszönettel tartozunk családjainknak is, akik intenzíven vesznek részt a segítségnyújtásban. Nagyon nagy köszönetünket szeretnénk kifejezni a szurkolóinknak is, akik mindkét versenyen ott voltak, és az óriási hőség ellenére végigcsinálták velünk az egész napot; kijöttek a pálya szélére, a porba, drukkolni. Akiknek nem tudtunk visszainteni, azokat is láttuk – de éppen kevés volt a kezünk.
– Veletek mikor találkozhat legközelebb versenyen a rallykedvelő közönség?
– Úgy gondoljuk, az augusztus közepén esedékes Oroszlány Város Kupájáért indított versenyen ismét elrajtolhatunk.
– Jó felkészülést, sok sikert kívánunk nektek, és reméljük, szeptemberi számunkban ismét jó eredményekről számolhatunk majd be!
– nk –
