Szabó Károlyné, Katalin, iskolánk igazgatónője a 2016-2017-es tanév végével nyugdíjba vonult
– Eljött az idő, hogy hivatalosan is bejelentsem: 2017. augusztus 16-tól Sellei Abigél személyében új intézményvezetője lett a Balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolának. Mint ismeretes, két helyi pályázó közül az eddigi igazgatóhelyettes pályázatát támogatta a Klebelsberg Központ. Igazgatóhelyettest is választottak: erre öt évre Álich Klára kapott megbízást. Minden jót kívánunk mindkettőjüknek!
– A Balatonkenesei Hírlap nevében mi is gratulálunk! Az elismerés, mint leköszönő igazgatónak, Önnek jár. Mennyi ideig állt az iskola élén?
– 1984 nyarán költöztem Balatonkenesére férjemmel és két óvodás fiammal. 1990-ben még született egy fiam. Az iskolában orosz-testnevelés szakos tanárként alkalmaztak. Sokéves tapasztalat után úgy gondoltam, hogy 2007-ben beadom pályázatomat az igazgatói megbízatásra. Ezúton is szeretném megköszönni azt a bizalmat, amit pontosan tíz éve, 2007. augusztus 16-án kaptam az akkori Képviselő-testülettől! Igyekeztem az iskola hírnevét megőrizni és sok-sok innovatív intézkedéssel, pályázatokkal még jobbá tenni. Sikerült egy nagyon motivált, együttműködő, kiválóan képzett tantestületet kialakítani. Az iskola minden sikere nekik köszönhető.
Több mint 10 000 óra továbbképzés, sok-sok új diploma megszerzése van mögöttünk. Ez az iskola sikere és egyben egyéni siker is minden pedagógusnak. A pedagógus életpálya bevezetését mi feladatnak tekintettük. Öten rögtön mesterek lettünk és egyben minősítő szakértők is. Rajtunk kívül még heten lettek minősített pedagógusok. A következő évben még ketten szerzik meg a minősítést.
Szólnom kell a tanulók sikereiről is. Szinte minden tanulót első helyre vesznek föl, többen igen neves iskolában tanulnak tovább.
Gyermekeink fantasztikus sikereket érnek el tanulmányi és sportversenyeken is. Az idei évzárón nyolc tanuló kapott Pilinszky-díjat, ami az elmúlt évtizedekben egyedülálló.
– Hogyan emlékszik vissza az iskola igazgatójaként eltöltött időszak elejére?
– A kezdet nagyon nehéz volt. Kinevezésem sok embert váratlanul ért, az irodában szó szerint ellenségesen fogadtak. Sokat köszönhetek azoknak a kollégáknak, akik az első perctől támogattak, segítettek mindenben. Ki kell emelnem Bodnár Imréné Editet, aki hetekig túlórázott velem, hogy a dokumentáció rendben legyen.
Pályázatom beadása előtt elvégeztem a BME-n a vezetőképzőt, azt gondoltam, tudom, mi a dolgom. Ehhez képest rengeteget kellett tanulnom. Napi tizennégy órát dolgoztam, s otthon folytattam.
A pénzügyek és a költségvetés útvesztőiben három közgazdász fiam segített tájékozódni. Nagy csatákat kellett vívni minden egyes forintért.
Ahogy egyre több pozitív dolog történt és rajzolódott ki az iskolában, egyre több bizalmat és pénzt kaptunk az elképzelések megvalósításához. Pályázatainkkal, rengeteg munkával mi is mindent megtettünk azért, hogy szakmai terveink megvalósuljanak.
– Mik az emlékezetesebb élmények? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Legjobban a táborokat szerettem. A Balatonkenesén eltöltött 33 év alatt 35 tábort szerveztem. Ebből tíz nyári és huszonöt sítábor volt. Hiszem és vallom, hogy ilyen élmények kellenek a gyerekeknek. A tábor és a kirándulás a legjobb nevelési színtér. Ott minden gyermek megnyílik, önmagát adja.
Nagyon szép emlék lesz az összes évzáró is, amit Csőszi Katával és Révfalusiné Páczelt Gabival „remegtünk” végig. Az összes gyönyörű volt, bár az utolsó évzáróra nem teljesen emlékszem. Megbeszéltük, hogy most nem lesz búcsúzkodás. Amikor Csőszi Kata mégis elkezdte, nagyon nehéz volt tartani magam. Nagyon meghatódtam. Köszönöm a kedves szavakat, ajándékokat, virágokat! Nagyon köszönöm!
– Ha volt rossz esemény, mi volt az?
– Egy anyukát kellett elküldeni, aki tanév közben akart GYES-ről visszatérni. Megkapta a végkielégítést, amikor aláírta a papírokat, mégis nagyon sírt. Távozása után napokig én is sírtam, őt láttam és a gyerekeit. Gyönyörű üzenetet hagyott egy képeslapon, amiben minden jót kíván nekem. Ezt most is őrzöm.
– Korábban tanított. Mit? Miért szerette a tanítást?
– Most is tanítottam, igaz nagyon kevés óraszámban. Hitvallásom, hogy „A GYERMEK MINDEN”. A felnőttek feladata, hogy átadják tudásukat a gyermekeknek. Hangsúlyozom, hogy a felnőttek feladata. Ide tartoznak elsősorban a család felnőtt tagjai és a gyermek környezetében élő felnőttek. És persze mi tanítók, tanárok, a-kik ezt a hivatást választottuk. Optimális esetben a család megtanítja gyermekét az élettel kapcsolatos ismeretek-re, megfelelő vi-selkedésre, a pe-dagógus már speciális ismereteket ad át. Ez napjainkban azonban sajnos már nem egészen így van. A családok sok esetben hárítanak, számon kérnek, követelnek. A pedagógusra naponta sok-sok gyermek sok-sok problémája hárul. Éppen ezért is kellene jobban megbecsülni a tanárokat!
Pályafutásom során nagyon könnyű helyzetben voltam, hiszen élményt adó tantárgyat tanítottam. Mozogni, játszani szinte minden gyermek szeret. A mindennapos testnevelés bevezetésével javult a gyermekek egészségi állapota. Célom mindvégig az volt, hogy minden gyermek találja meg magának a megfelelő mozgásformát, amit élete végéig tud gyakorolni.
– Mi volt a nehezebb: a tanítás vagy az igazgatói teendők ellátása?
– Mindkettőnek megvan a maga nehézsége és szépsége. A tanítás nagy felelősség. Egy iskola vezetése sokkal nagyobb. Ha azt mondják a kinevezett igazgatónak, hogy megváltoztál, az természetes. Nem ő változott, hanem a feladata. Egész iskolában kell gondolkodnia és tudni kell, hogy az a bizonyos döntés mit von maga után, hogyan hat az iskola egészére.
– Igazgatói ideje alatt milyen volt az iskola, mint intézmény, elfoglalt helyzete a település életében? Változott ezen időszak alatt – hogy látja ezt, mi a véleménye?
– Egy település életében igen nagy szerepe van az iskolának. Szerintem régebben és az elmúlt tíz évben is fontos része voltunk Balatonkenesének. Nem tudok ünnepséget említeni, ahol ne szerepeltek volna iskolánk tanulói. Művészeti iskolásaink, magyartanáraink, rajzosaink, zenészeink állandó résztvevők a város rendezvényein. Azzal, hogy tanulóink határon belül és kívül, tanulmányi vagy sportversenyeken jól teljesítenek, jó hírét viszik a településnek. Idén táncosaink Európa-bajnokságot nyertek. Nagyon büszke vagyok tanulóink eredményeire és felkészítő tanáraink munkájára. Amit tudni kell, hogy minden nap 16 óráig dolgoznak tanáraink, hiszen a tanulóknak kötelező benntartózkodást írnak elő. Sok tanuló csak 17 órakor vagy még később távozik. Tehát sokat dolgoznak, sokat vannak az iskolában. – Ilyenkor például már ne várja senki, hogy tanulóink vagy tanáraink közösségi rendezvényekre menjenek!
– Hogyan, mivel kezdődik a nyugdíjas időszak? Mit csinál most? Mit tervez?
– December 6-tól leszek hivatalosan nyugdíjas. Ezt hozza a Mikulás. Jelenleg a felmentési időmet töltöm, a családdal élvezem a nyarat. Mindennapjaim része a két unokám, akiket nagyon imádok. Minden hétvégén együtt a család. Erre is büszke vagyok.
S hogy mi lesz még? Évtizedes elmaradásaimat szeretném pótolni, a lakásban is: kisebb felújítást végzünk.
Szakmailag nem szeretnék elbutulni. Az Oktatási Hivatal jelezte, hogy a jövőben is igényt tartanak a szakértői munkámra. Ez igen komoly felkészültséget követel és nagy a felelősség.
Nem szeretnék céltalanul otthon ücsörögni. Sportolni fogok és ügyeletes nagymama is leszek, az biztos. A többit majd hozza az élet.
– A legjobbakat kívánjuk Önnek, és azt, hogy teljesüljön minden terve, kívánsága. Boldog nyugdíjas éveket!
– Köszönöm! Végezetül szeretném megköszönni a CSALÁDOM türelmét és segítségét! Köszönetet mondok mindenkinek, aki segítette munkámat. Hatalmas köszönet mindenkinek, aki az iskola működéséhez, szakmai munkájához a legcsekélyebb dologgal is hozzájárult, hiszen Móra Ferenc szavaival élve: a „GYERMEK MINDEN!”
Vasváry-Tóth Tibor
Szabó Károlyné, az iskola Szabó Kati nénije több mint 30 éve tett/tesz a Kenesére járó gyerekekért. Vallja, hogy a leghatékonyabb nevelési elv: a gyerekek szeretete.
Korábban orosztanárként és testnevelőként, majd gyógytestnevelőként és az intézmény vezetőjeként hosszú évtizedek óta van jelen a Pilinszky iskola életében. Sokunk hordoz valamilyen személyes emléket, mely Hozzá köthető.
A mi generációnk kissé kopottas orosztudásából végleg kitörölhetetlen marad például a „Kátya Kuznyecova nyiktó nye adszúszvujet” kezdetű mondat; a kirándulások, közösségi programok, melyeket osztályfőnökként diákjainak szervezett.
Gyermekeink testnevelés- és gyógytestnevelés-órákon töltötték vele az úgynevezett szürke hétköznapokat. Azokon az órákon, amelyeken mindig akadt hely a délutáni tanulás helyett inkább az önfeledt játékot, sportot választó „vendég-gyógytesiseknek” is.
Többen vagyunk, köztük magam is, akik általa lettünk „rajongói” a hegyeknek, hegyvidéki túrázásnak a vidám, jó hangulatú nyári táborokban, melyeket hosszú éveken át fáradhatatlanul szervezett. Másik hobbiját, a síelést sem tartotta meg csak magának, diákok sokasága tőle tanulta az alapokat, a téli sport szeretetét.
Igazgatóvá választásakor céljául tűzte ki az oktató-nevelő munka szín-vonalának emelését, az iskola jó hírnevének növelését. Ennek érdekében önmagával szemben is – sportnyelven szólva – „magasra állította a lécet”.
Kollégáit bátorította, erősítette a szakmai megújulás iránti igényben, és büszke volt az elért eredményeikre. Törekvései az iskola fejlődését szolgálták. A számos egyéb fejlesztés mellett lett Xclass termünk, számtalan interaktív táblánk, új bútorzatunk.
A tartalmas munkával töltött évek után most a jól megérdemelt pihenés ideje érkezett el életében. Kívánjuk, hogy legyen ez az időszak is tevékeny, nyugdíjas éveit töltse úgy, ahogy eltervezte.
Intézményünk Szervezeti és Működési Szabályzata alapján „Pilinszky-díjban részesülhet a tantestület tagjai közül az a pedagógus, aki kiemelkedő kulturális eredményeket ér el, színvonalas munkájával hozzájárul az iskola hírnevének emeléséhez”.
A nevelőtestület határozata alapján iskolánk a 2016/17-es tanévben Pilinszky-díjat adományoz Szabó Károlyné intézményvezető asszonynak. A díjat Szauer István, a Veszprémi Tankerületi Központ igazgatója adja át.
Csőszi Katalin
– A méltatásra és a díjátadásra a Pilinszky János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola évzáróján, 2017. június 16-án került sor.
XXIX. Évfolyam 9. szám
